Jun
16
2009
4

Tárgyak – Telecom Policies and Regulatory Principles

A negyedik negyedévben az egyik új tárgyam a címben található Telecom Policies and Regulatory Principles volt.

A hivatalos svéd név Policy och regleringsprinciper för telekommunikation, ami nekem kicsit gyanús, de minden rendszerben így hivatkoznak rá. A tárgy egyébként szabályozói oldalról közelíti meg a távközlési cégek piacát: hogyan viselkedik egy hatékony távközlési felügyelet (ez nálunk az NHH), mikre kell figyelni, hogyan nyomják egymás fejét a víz alá a szolgáltatók. Ami tevékenység egyébként a kedvenc sportjaik közé tartozik, az eladó egyik kedvenc példája az volt, hogy X telefontársaság a dél-afrikai piacnyitáskor egy Boeing 747-nyi ügyvédet dobott át az USA-ból a kezdeti nehézségek elsimítására.

A többi tárggyal ellentétben itt nem kellett vagyonokat kifizetni a tankönyvekért, ehelyett az ICT Regulation Toolkit olvasgatását javasolták, amiket nem túl szép, de elég jól tanulható diákkal egészítettek ki.

A kicsi sárgák a felhasználók, akik azért nem mindig mosolyognak

A kicsi sárgák a felhasználók, akik azért nem mindig mosolyognak

Útközben meg kellett írni párban vagy hármasban egy esszét is valamilyen kapcsolódó témáról, én egy kolumbiai csajjal kerültem párba. Őt Liliana Garcia Alonsónak hívják és a legtöbb itteni ICT (infó- és telekomkar) hallgatóval együtt Master képzésen van. Némi alkudozás után abban egyeztünk meg, hogy a digitális televíziós rendszerekre való átállásról fogunk írni, kicsit közelebbről megvizsgálva a dél-amerikai helyzetet, ez ugyanis itt az érdekesebb kontinensek közé tartozik. Akit kicsit jobban érdekel a téma, az letöltheti az előadásunkat innen. (PowerPoint 2007 formátumban van.) Az esszé megírása után egy másik társaság művét is értékelni kellett (a peer reviewt Svédországban egyébként is szeretik), majd előadást tartottunk egymásnak, amit gyors vita követett. Ez annyira jól sikerült, hogy utána a társasággal külön el is mentünk ebédelni a helybeli plázába. (Itt tudtam meg például, hogy iráni állampolgárként Svédországba repülni időnként elég megalázó a biztonsági intézkedések miatt. 🙁 )

Én, Liliana és a tanár.

A vizsga maga elég egyszerű volt, gyakorlatilag a tavalyiakból ollózta össze. (Hogy mennyire nem változott a vizsga, az az utána következő beszélgetésből derült ki, a válaszok ugyanazt a mintát követik évek óta – kis emlékeztető, hogy milyen kis apróságokat érdemes észrevenni…) Egy hibám volt, ez alapján a jegyem A lenne, de számít az órákon és a prezentáción nyújtott teljesítmény is. Nem nagyon aggódom, mert eléggé bejött neki az előadásunk, csak igazán feltehetné már a netre a hivatalos eredményt is. Addig ugyanis nem kapom meg az ösztöndíjam utolsó részletét, amíg le nem adtam egy papírt a jegyeimről…

Vizsga után mellesleg megnéztem Liliana útlevelét, és kisebb megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy borzasztóan nem tudom belőni az emberek életkorát, azt hittem, hogy pár évvel idősebb, mint én, mondjuk 25-28. (Mini közvéleménykutatásom is hasonló eredményt hozott.) A helyes választ megtudod a továbbra kattintva…

Képek: Vegyes2 album 473-475.

(tovább…)

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jun
10
2009
1

Tárgyak – Svéd kezdő

For  people arriving via a Google search for Tom Nässbjer of KTH: I can just say that he was a great teacher, I’ve definitely progressed with my Swedish knowledge under his hands.

Bonus points for added cultural and linguistic information. Also for sarcasm. 🙂 Thank you very much, Tom! – Luxa, 2009. 10. 31.

Végre megint van szabadidőm, elkezdem behozni magam. Ha minden oké, akkor június végére pont június végén fogok tartani…

Mivel a tárgyaim nagy részéből már meg vannak az eredmények, emiatt akár be is mutathatom őket, hogy mégis milyen itt kint tanulni. (Igen, én csináltam olyat is.) A svéd vizsgám volt leghamarabb, így azzal kezdem.

A svédet itt kezdő szinten tanultam, ugyan otthonról is nagyon sok mindent hoztam, de nem akartam (még egyszer) abba a hibába beleesni, hogy valaminek az alapjait nem tanulom meg rendesen. Ezt a döntésemet nem is bántam meg soha, kellemes versenyelőnyöm volt a többiekhez képest, és most már tényleg tudok rendesen fejlődni.

Az svédórákra itt hatalmas igény van, ezért érdemes minél hamarabb jelentkezni, a helyek száma erősen korlátozott. Ennek egyébként a master studentek (akik Msc-t csinálnak itt 2-3 évig)  járnak rosszul, ugyanis exchange-ről a bekerülés automatikus, masterről meg valami tanulmányi eredményekkel súlyozott van. Amit persze rendkívül igazságosan az ősz közepi vizsgák után csinálnak, tehát amikor a népnek még csak fele tárgya van meg.

Az órákon ennek megfelelően a társaság nagyon vegyes, mind életkorban (azért a huszonkevés a tipikus), mind nációban. A mi hivatalosan harminc, bejárósan tizenöt fős osztályunkban például volt egy halom kínai (ők még áprilisban sem nagyon tudták a Vad gör du?-t), egy thai (Koblaknak furamód ment a dolog), pár vegyes muszlim (ők valahogy félúton Sam kivételével eltünedeztek) és európaiak.

Koblakkal, ő ült legtöbbet mellettem

A tanáron mindig sok múlik, mi elég szerencsések voltunk, egy Tom Nässbjer nevű régimódi svéd úriembert kaptunk, széleskörű műveltséggel és nyelvtudással, fanyar (kicsit néha túl csipkelődő) humorral és elég határozott nézetekkel a világ alakulásáról és Svédországról. (Mellesleg fiatalkorában egyike volt azok közül, akiket bevittek a metróellenes favédő tüntetések után.) A határozott nézetek miatt az órák idejének negyede kulturális előadással és Signora Valeria Perellivel való vitatkozással telt. Az olasz Valeria ugyanis szélsőséges ateista, kommunista és természetesen egyik sem szívesen hagyta másiknak az utolsó szót. 😀 Én nagyon élveztem, és mivel Tom egyébként nagyon jó tanár, így a haladással sem volt gondunk.

Tom elmondása szerint abba a generációba tartozik, amely azt szokta meg, hogy a képeken nem mosolygunk

A tankönyvek mindenesetre elég jók voltak, bár a bugyuta történetek – mint minden nyelvkönyvben – itt is megvoltak. A félév során katalógus volt, ezt különféle okokból épphogy sikerült behúznom a szükséges 80%-ra, illetve egy halom fogalmazást kellett leadni (Én és a családom, Szabadidő, A lakásom, stb.). A vizsgában szintén volt egy fogalmazás, illetve szóismeret meg nyelvtan. B lett, ezzel kb. elégedett vagyok, kicsit azért reménykedtem az A-ban.

Tankönyvek, jó drágák

Képek: Vegyes2 391-410.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
May
20
2009
0

Szorgalmi időszak vége

A tanév vége itt is ugyanolyan rohanással telik, mint bárhol máshol, bár itt ZH-k nincsenek. Befejeződnek az előadások, elbúcsúzunk a tanároktól (már akitől érdemes, de ebben a negyedben mindenki nagyon jóarc volt – ezt nem tudnám elmondani a Mobile Businesses arcról, igazából nem csinált semmi rosszat, csak nem úgy javította a vizsgámat, ahogy szerettem volna) és igyekszünk megfelelni az aláírási követelményeknek.

Ez nekem leginkább esszéírásban valósult meg, svédből összesen hat esszét kellett leadni (másoknak ötöt, de nekem sok volt a hiányzásom), ebből nekem volt még hátra négy. Svéd társadalomból is esszé, illetve egy másik esszé értékelése. Ez utóbbinál egyébként meglepett az oktatók maximálisan pozitív hozzáállása az esszém késéséhez, még ők kértek bocsánatot azért, mert késtek a válaszaikkal. Hihetetlen. Telecom Policy and Regulatory Principlesből szintén esszé volt, illetve egy előadás, ezt egy kolumbiai csajjal csináltam. Végül le kellett adnom egy házit még Wireless Transmission Techniquesből, ez most egyéni volt. Az egyes órákról majd lesz külön-külön post később.

Jujj

Szerencsére volt játék és mese is, nem csak tanulás. François és Morgane szülinapjára elmentünk egy belga sörözőbe, ez itt is méregdrága, de nagyon finom söröket árulnak. Morgane egyébként az egyik leggazdaságosabb ember, akit ismerek, már egy pohár sörtől is képes legalábbis becsípni. Egyébként is teljesen őrült, de jól áll neki. Mindenesetre kihasználtam pillanatnyi akaratgyengeségét sikerült kialkudnom belőle az egyik korábbi ígéretem visszavonását. (Pontosabban azt sikerült kialkudnom, hogyha a másnapi lappisi buliban nem tudja nekem megmutatni a majmát, és pasija nem számít, akkor készíthetek róla fényképeket. Lefogadtam volna, hogy másnapra beszerez egy plüssmajmot, de nem volt rá ideje.)

François, Rémi, Julien

A másnapi szülinapozás (hivatalosan ez volt Morgane ünneplése) egyébként jól sikerült, bár az elején kicsit elnyomva éreztem magam, egyedül voltam kb. húsz frankofónnal, nem baj, amúgy sem gyakoroltam évek óta a nyelvtudásomat. Olyan is volt. Szerencsére hamar megérkeztek az osztrákok is.

Franciák

Képek: Vegyes2 album 322-390.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
May
02
2009
2

Április vége

Az április nem volt a legtermékenyebb blogírás szempontjából, és májusra sem ígérek sokkal jobbat. Sok a dolgom és a tanulás mellett, ha szórakozni is akarok valamennyit, akkor a számítógép előtt töltött időm csökken…

A kronológiában ott tartok, hogy visszajöttem Stockholmba. Az egyik első dolog amit észrevettem, hogy a nyár itt késik egy kicsit – otthon rövidnadrág/miniszoknya, itt kabát. Az észrevételnek mondjuk választhattam volna azt a módját is, hogy megnézem a neten az időjárásjelentést; én elmentem egyetemre az otthon megszokott nyári ruháimban, mert olyan szépen süt a nap. Egy óra múlva öt fok volt és megfagytam. A második dolog pedig az, hogy a nap viszont sokáig van fent és elég lapos szögben – órákig képes pont betűzni az ablakomon, szerencsére a sötétítőfüggönyök segítenek. Egyébként Miki javaslatára áttértem a félig megsütött kis bucik vásárlására és házi megsütésére: nem szárad ki, amíg nem sütöm meg és finom. 🙂

A fokhagymás a legjobb

Csütörtökön a Swedish Society órával meglátogattuk Stockholm egyik elővárosát. Ez nem olyan félig-meddig külváros, mint Sundbyberg, ez igazi agglomeráció: metróval majdnem egy órába tart kijutni. Ahol mi voltunk, Alby, az tipikus példája a metróra gyöngyszerűen felfűzött külvárosnak: az állomás környékén közintézmények és boltok, valamint egy parkolóház (ezt itt lebontották, mert túl sok volt a drogos és elűzték a polgárokat), körülötte a lakótelep. Akkor a kisgyerekes családok költöztek ide, most a bevándorlók, a lakók kb. fele, a gyerekek kilencven százaléka bevándorló. (Akinek legalább három nagyszülője külföldön született.) Nem csoda, az ingatlanárak körülbelül kétszer annyiba kerülnek a belvárosban, mint itt. A környék egyébként kellemesen tiszta, bár a kísérő hölgy szerint előző este volt a heti takarítás, általában kicsit piszkosabb. Annyira nem vészes a hely egyébként, de én jobb helyen élek. Meg közelebb.

A vendégelőadó és egy osztrák punk

Pénteken éppen sétáltam kifele a lakásomból, amikor a találkoztam a szembeszomszéddal, és megkérdezte, hogy hallottam-e a tűzről. Nem, vasárnap jöttem haza, milyen tűzről? Oh, nem olyan rég, most volt egy órája, még a tűzoltók is itt vannak, a hatodikon valakik elmentek bevásárolni és égett a lakás, mire visszaértek… Ő már becsomagolta a macskáit is, biztos, ami biztos alapon. És tényleg, füstszag mindenhol, tűzoltók és család a ház előtt. Azért nem örültem volna annak, ha leég az egész…

Közben mellesleg megint elolvastam az Isten kilencmilliárd neve című Arthur C. Clarke novellát, mindenkinek ajánlom, a befejezés sokak szerint egyike a legnagyobbaknak. (Angolul/magyarul)

És végül egy kép Lappisról, Európa legnagyobb kollégiumáról. (Legalábbis állítólag, és persze nem egy épület.)

Részlet

Képek: Vegyes 2 album 92-162.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
Apr
09
2009
2

A királynő szigete és egy hazaút

Hétvégén Drottningholmba mentünk el, ez az egyik fő királyi palota a kettő közül, ami azt jelenti, hogy laknak is benne. A szűkebben vett svéd királyi család hivatalosan öt generic cialis tagból áll, király, királyné, két lány, egy fiú. A legtöbb országgal ellentétben 1979-ban bevezették azt a szabályozást, hogy a legidősebb gyerek örököl nemre való tekintet nélkül; legalább könnyebb lesz elkerülni az olyan problémákat, amibe Japán egész csúnyán belefutott (és valami hihetetlen szerencsével úszott meg).

Balról jobbra

Balról jobbra: Károly Fülöp herceg, Madeleine hercegnő, XVI. Károly Gusztáv, Szilvia királyné, Viktória koronahercegnő

Szóval Drottningholmban lakik a király és a királyné, a gyerekek már kirepültek. Ha a zászlórendszer olyan, mint Londonban, akkor épp otthon voltak látogatásunk alatt, természetesen a látogatóktól jól elzárt részeken. A kastély egyébként nem túl nagy és belülről annyira nem is különleges, a történelmi áttekintés jobban érdekelt. (Ennek hosszabb ismertetését most kihagyom, a lényeg annyi, hogy a kastélyt Hedvig Eleonóra régens-királyné építette a XVII. században, később pedig Louise Ulrika királyné alatt nyerte el mostani formáját.)

Én, kastéllyal

Az épületnél nekem sokkal jobban tetszett az azt körbevevő park, ezt francia mintára egészen szabályosra tervezték, mindenesetre tele van sövényekkel, hatalmas fákkal és egyébként is nagyon jól néz ki. A kínai pavilonok egyikében pedig egy kellemes kis kávézó is működik, ahol finom sütiket árulnak.

A pavilonok nem tetszenek, inkább a sütit mutatom meg

A parkhoz tartozik egy nagyon nagy kutyafuttató is, helyes kis vizesárokkal körülvéve. Mivel Sonja rettenetes fél a kutyáktól, ezért ez egy különösen szórakoztató része volt a kirándulásnak. 🙂

Sonját biztonságba kísérik

A hétvége többi része tanulással telt, az egyik tárgyam (Wireless Transmission Techniques) elég nehéz, kicsit olyan mint a Mobil és szélessávú kommunikáció és a paplacis Mobil hírközlés alapjai vegyítve, csak sokkal több, elsőre nagyon nehéz számolási példával. (Antennák, hulámterjedés, integrálások.) Ebből volt egy kétfős házi feladat, amit Ana Maria Melendez Queroval kellett megcsinálnom, ő egy helyes kis spanyol csaj, eléggé ért a dolgokhoz, de a kommunikáció kicsit nehézkes a hiányos angoltudása miatt. Nem olyan fájdalmas mint Zuzu Petalsszal, de legalább olyan szórakoztató.

Még korábbi fotó, de most is így néz ki

A házit kedden adták ki, én ugye szerdán jöttem haza, később mindkettőnknek van elég dolga. Megoldás: kedden átmegyek és megcsináljuk egy lendülettel. Szerencsére a tanár már délután felrakta, tehát az eredeti 9PM-3AM terv helyett 6PM-1AM lett, ami azért jóval barátságosabb. A házi egyébként meglepően egyszerű volt, nagyrészt Matlabos számolgatás, vevőoptimalizálás meg ilyenek, de a végére elég hullák voltunk mindketten.

A picture with extremely important information regarding Swedens strategy to win the football word championship in 2010

"...a picture with extremely important information regarding Sweden's strategy to win the football word championship in 2010."

A gépem reggel tízkor indult Arlandáról, szóval kicsit kómásan indult a reggelem három óra alvás után. Csomagolás, mosogatás, jegyvétel Arlanda Expressre, rohanás pendeltåghoz (kb. HÉV). Az Arlanda Express elé beállt valami lassú jármű, ezért a normális sebessége felével ment csak (vagyis nyolcvanöttel csorogtunk), jellemző módon ezért nem győztek két nyelven szóban és feliratokkal bocsánatot kérni. Más világ…

A check-in persze eltartott egy ideig, a WizzAir ugyanis kedd este otthagyott 50 magyar utast Stockholmban gép nélkül, akik egy része persze a reggeli Malév gépre szorult át.  (Utánaolvastam, a WizzAir gép hajnalban kilenc utas kivételével mégis elrepült, csak gyárilag volt túlfoglalás.) Azok a kedves utasok, akik hajlandóak voltak a szerda reggeli helyett a szerda esti járatot választani, 250 euró hálapénzben részesültek. Nem is rossz egy napi keresetnek, de én nem éltem a lehetőséggel.

Ferihegyen kiderült, hogy fogalmam sincs az OTP-s kártyám PIN-kódjáról, ami még okozhat kellemetlenségeket, de most szerencsére meghálálta magát, hogy mindhárom kártyámat magammal hordom: nemsokára már a kisbuszban voltam, ahol szórakoztató társalgást folytattam egy idős svéd házaspárral, akik többek között megjegyezték, hogy Budapest milyen szép tiszta. Mindezt úgy, hogy Stockholmból jöttek. Az országimázst próbáltam nem nagyon rombolni, de azért igyekeztem majdani csalódásukat enyhíteni. Azért remélem jól érzik magukat.

Képek: Vegyes2 album 1-91.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
Apr
02
2009
0

Fáradt

A mai napom borzasztó. Reggel nyolckor Telecom Policies and Regulatory Principles, tízkor három óra szünet. Egytől Wireless Transmission Techniques, háromkor két óra szünet. Öttől Swedish Society, kilenctől pihi. Most filmezés lesz, valami Ingmar Bergman filmet nézünk meg, ami azt jelenti, hogy nem tudok menni táncra, mert tényleg kilencig tart az óra. Ami azt jelenti, hogy három hétig kimarad, mert utána meg hazamegyek.

Mármint haza haza. Nyolcadikán indulok, szerencsére dél körül, tehát nem kell se nagyon korán kelni, se éjjel bóklászni Ferihegyen. Bár így sem lesz öröm, mert nem tudnak kijönni elém, igénybe kell vennem valami fizetős eszközt. Jobb országokban gyorsvasút van a reptér melett, nálunk hiénataxisok és kisbuszok. Már alig várom.

Nyolcadika szerdától tizedike péntekig biztos nem érek rá, a szombatom szabad azt hiszem, vasárnap-hétfő húsvét, keddtől péntekig OTDK-val vagyok lefoglalva. Szombatom szabad. Ez alapján lehet keresni.

Miért nincs itt egy kanapé?

:(

🙁

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Mar
13
2009
0

Mobile Business

Szerdán megvolt KTH-s pályafutásom első vizsgája Mobile Businessből.  A Mobile Business nem meglepő módon a különféle mobil technológiák üzleti felhasználásával foglalkozik. Gyakorlatilag azt tanultuk meg, hogy hogyan tudjuk felmérni, hogy egy adott megoldás piaci bevezetése megéri-e a cégnek, hogyan lehet ezt modellezni, a cég a piacon milyen versenyhelyzetben van és hasonlókat. Külön kitértünk a különböző trendekre és új technológiákra.

Az órákat különféle meghívott előadók tartották (Intel, IBM, tanácsadó cégek), általában a szöveggyűjteményben található esetelemzéseket fejtették ki bővebben. Mind jól tudtak angolul és érdekesen adtak elő. Az egész tárgyhoz tartozott egy szöveggyűjtemény és egy tankönyv (lásd kép). Utóbbi az én gazdasági szempontból azért laikus szememnek nagyon tetszett, bár a technológiai részén látszik, hogy már négy éves.

Nem volt olcsó.

Nem volt olcsó.

A vizsga maga nem volt nehéz (ha valakit érdekel, itt meg lehet nézni), kifejtős kérdések voltak. A terem tele volt öreg nénikkel, akik őrködtek; azért annak ellenére, hogy a KTH-s kézikönyv szerint “a vizsgákon való csalás Svédországban szociálisan nem elfogadott”, biztosra mennek. Biztos a sok külföldi miatt. A végére mindenesetre teljesen kifáradtam, négy órás volt és tizenkét oldalt írtam.

A 7,5 kredit megszerzéséhez elvártak még egy húsz oldalas esszét is. Mi az RFID lehetőségei a fejlődő országokban témát választottuk és nagy nehezen összeszenvedtük az igényelt oldalszámot, de a végére már a TIRIS kártyáról is került bele elemzés, meg egy kis privacy paranoia. Visszadobták kiegészítésre, mondjuk mindenkiét visszadobták, tehát nem vagyunk rosszabak, mint a többiek. (Azért ebben az is benne van, hogy a kiírás kicsit ködös volt.)

Azóta picit olvadt

Unokahúgommal való beszélgetés után rájöttem, hogy a két ország időjárása mennyire eltér, itt havazik, otthon meg csicseregnek a madarak és kinti foci van.Bár a madarak itt is csicseregnek. 🙂

Csütörtök este voltam megint táncolni, határozottan jobban ment mint elsőre. A New York-i salsa melett volt egy kis kubai is, a New York-i jobban tetszik, de ez még kialakul.

Képek: Vegyes album 301.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Feb
28
2009
0

Kis pihenő

Az elmúlt két nap során jól megérdemelt pihenésemet kezdtem el. Sajnos nem fog nagyon sokáig tartani, mert jövő utáni héten már vizsgáznom kell Mobile Businessből.

Lazán ide kapcsolódik, hogy egészen eddig azt hittem, hogy a Telekommunikációs eljárások és szabályozói  vezérelvek elnevezésű tárgyam nem fog elindulni, mert a hallgatói információs rendszerekben semmi infó nem volt róla, e-mailekre az oktatók nem válaszoltak és általában senki nem tudott a dologról semmit. Cristina La Verde (a nemzetközi koordinátorom) le is vette a kurzuslistámról, mondta, hogy keressek más kurzust a negyedik negyedévre.

Erre tegnap reggel kaptam egy mailt, hogy mégis indul. Mondjuk három előadást ki kell hagynom, ütközik a svédemmel és a nyelvórákon katalógus van.

Csütörtök este elkezdtem salsázni (végre), még elég béna vagyok, de gyakorlással ez is menni fog. Van egy forgós rész, amit nem teljesen értek, következő órán majd megnézem alaposabban. A tanfolyamot egyébként a HK tartja, tehát ingyen van.

Péntek délután lazításképpen elmentünk a Centralbadetbe, ez egy fürdő és konditerem kombináció  a város közepén. A beléptidíj három előtt diákoknak 70 kr. (2100 Ft.), ezért cserébe lehet mindenfélét használni, úszkálni, szaunázni és relaxálni. Az egésznek a közepén található egy büfé, ahol egytálételeket árulnak. Én egy finom gyümölcsös fagylalttálat ettem. Nagyon hangulatos hely, szerintem megyek még. De  több törölközőt  kell vinnem, mert a végén a lábamat már hajszárítóval szárítottam meg…

Kivételesen reálisak a fények

Az esti vásárolgatás kicsit elhúzódott; mivel hatkor végeztünk a fürdőben, így minden pont előttünk zárt be. Végül fél nyolckor beletörődtünk, hogy ebből nem lesz semmi és elmentünk a Hemköpbe. Ez a Hemköp kisebb Tesco méretű volt a vonatkozó áruválasztékkal, így végre tudtam venni egyrészt tűt és cérnát, másrészt Dr. Peppert. Utóbbit már régóta kerestem, hátha itt van (otthon nincs, csak nagyon eldugott helyeken), szerencsémre pont kiszúrtuk. Azért a polcok itt sem roskadoznak velük.

Még hazafele elfogyott...

A Dr. Pepper íze egyébként olyan, mint a Cherry Coke százszor (igazából nem, de ez kb. átadja az érzést), a legtöbb ember ki nem állhatja. Én imádom. 🙂

Képek: Vegyes album 266-269.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
Feb
14
2009
3

Vegyes saláta

A hét nagyrésze teljesen eseménytelenül telt, órára jártam, tanultam, ilyenek. cialis buy canada A tényleges kontaktóráim száma heti három estényire esett, mivel kifutott a Mobile Business előadás, a helyét a projektmunka vette át. Én egy kolumbiai meg egy még beazonosítatlan nemzetiségű ázsiai sráccal az RFID lehetőségei a fejlődő országokban témát találtuk ki magunknak. Ugyan kis hazánk sok besorolás szerint már továbblépett a fejlődő országok sorából (mások szerint meg nem, különféle indexek itt), de RFID téren még bőven le van maradva. Az RFID az olyan technológiákat jelenti, amik pici csipekkel azonosítanak különféle dolgokat, ide tartoznak pl. a mágneskártyák a beléptetéshez, a kutyákba beépített azonosítók, illetve a Wal-Mart által éppen keresztülvert termékazonosítás. Utóbbi állítólag forradalmasítja a raktárkezelést, számlázást meg ilyeneket. Szóval nagyon szép meg nagyon hasznos dolog. Persze mint mindent, ezt is lehet különféle rossz dolgokra használni, mint mondjuk gonosz disztópiák kiépítése és üzemeltetése. (Persze mérnökökre és tudományra az utóbbiaknak is szüksége van, nem maradunk munka nélkül.)

A magyar borító szebb...

A magyar borító szebb...

A héten megnéztem gyerekkorom egyik kedvenc mesekönyvéből, a Gesztenye, a honalapítóból (Richard Adams: Watership Down) készült rajzfilmet. A történet nyulakról szól, akik a régi üregüket fenyegető építkezés miatt új otthont keresnek maguknak. A könyv különlegessége az, hogy a nyuszik tényleg nyuszikként viselkednek és nem olyan emberekként, akiknek éppen nyúlformája van. A könyvhöz tartozó nyúlmitológia szintén dob a hangulaton, bár az El-ahrairah találkozása Inlé Fekete Nyulával elolvasása azért  elég borzasztó volt még úgy is, hogy ekkor már túl voltam a Gyűrűk urán. (Meg a Janicsárok végnapjain, bár annak jórészét nem egészen értettem.) Nem véletlen, hogy egyesek nem tartják gyerekkönyvnek, mert túl sötét egyes helyeken. A film mindenesetre egy elég jó adaptáció, mondjuk hat éves kortól oda is adnám a gyerekemnek. Kár, hogy magyarul nem jelent meg… Youtube-on mondjuk korrekt minőségben fent van, de szerintem jobb a könyvvel kezdeni. (Ezt magyarul kölcsön tudom adni, illetve angolul .. khm, tudok egy jó forrást.) A fenti kép kiválasztásával voltak egyébként kisebb gondjaim, ugyanis a film poszterei vagy túl sötétek, vagy nagyon Disney-szerűek, a magyar kiadás borítójáról nem találtam elég nagy képet, a DVD menüt meg mégse akartam berakni.

Ma a boltban meglepetésemre magyarokkal találkoztam. Itt eredetileg pár sor lett volna arról,  hogy miért pont az ilyen magyarok exportálták magukat, de elgondolkoztam, hogy igazából tök előítéletes vagyok, szóval ez most elmarad.

Ja, boldog Valentin napot mindenkinek, aki szereti.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Feb
06
2009
0

Park és vendégek

Kedden folytattuk Stockholm felfedezését, elmentünk egy parkba, amiről azt hallottuk, hogy jól néz ki. Persze előre nem néztem utána, hogy hova is megyünk pontosan, így sikerült két átszállással eljutni egy olyan helyre, ahova Sundbybergből közvetlen buszjárat van… A park nagyon hangulatos, ráadásul tele van fenyőfákkal, amiket én imádok. Az utóbbi időben a környéken havazik, ezért mindent pár centis hó fed – pont annyi, hogy jól nézzen ki, de még normálisan lehessen bakancs nélkül közlekedni. A parkban lévő tó (ami igazából az öböl része, csak kicsi az összeköttetés) pár centi vastagságban be van fagyva, emiatt a környékről ide járnak ki az emberek korcsolyázni (van olyan, aki babakocsival), illetve néhányan bicikliznek. A jégen van egy vékony hóréteg, ezért a korcsolyások sem akadnak el és a biciklisek sem csúszkálnak össze-vissza. Érdekes, hogy helyiek korcsolyája kicsit másmilyen az általam megszokottnál, nem tudnám megmondani a különbséget, de valahogy más. (Talán a fémrész hosszabb?)

Egy pavilon

A séta vége felé már kicsit fáztunk, mert a tavon fújt a szél. Szerencsére éppen jött a busz hazafelé, ahol a megszokottal ellentétben hatalmas tömeg volt, olyan érdi busz szintű. Tehát még száz ember felfér…

Szerdán kaptam egy mailt Krisztián ismerőseitől, hogy két napra Stockholmba jönnek és nem szállhatnának meg esetleg nálam. Rövid gondolkozás után visszaírtam, hogy öten sokan vannak, de hárman jöhetnek, és akkor csak két embernek kell hostelt keresniük. Végülis miért is ne. Egyébként a srácok (kerekítés: három fiú, két lány) a hátizsákos turista kategóriájába tartoznak, Londonba mennek tovább, szintén két napra. Megbeszéltem velük, hogy a csütörtöki Swedish Society óra után felveszem őket.

Az óra egyébként egy közepesen unalmas előadással kezdődött a svéd ipari forradalmakról, ami így kiváló kontrasztot képzett az aznapi Mobile Business-szel, amin egy számomra ismeretlen tanácsadócég egyik munkatársa beszélt az értékteremtésről. Szerencsére az ipari forradalmak után filmnézés következett: játékfilm a svéd vidéki és városi élet, illetve azok felfogásbeli különbsége konfliktusáról. Határozottan tetszett, bár a végével nem voltam kibékülve, annak ellenére, hogy beleillett a film hangulatába. (Igen, tudom, hogy ennek a mondatnak nincs semmi értelme, úgy, hogy más nem látta rajtam kívül a filmet…)

Mozizás után rohantam Stockholm Centralba a vendégek elé. Szép kis móka volt megtalálni őket, ugyanis fogalmuk sem volt, hogy hol vannak, a dolgokról, amik a környékükön voltak meg én nem tudtam, hogy mik és merre keressem őket. Végül elhangott a kulcsszó: Central Station, ez azt jelentette, hogy a buszpályaudvaron vannak, ez egy olyan rész, ahol én még nem jártam, de kb. tudtam, hogy hol van. Itt már annak ellenére is könnyen meglettek, hogy a központi buszpályaudvar kb. ötször akkora, mint a Népliget meletti. Egyébként szimpatikus alakok, hoztak kis üveg unicumot és fütyülőst (útipoggyászuk nincs, ezért nem vihettek fel nagyobb üvegeket), venezuleai karkötőt (két srác félig-meddig venezuelai) és egy nagy halom finom házi kolbászt. 🙂 Ugye itt kolbászt nem, vagy csak méregdrágán lehet kapni. Mindenesetre a teszt eddig sikeres, még három ember gond nélkül el tud aludni a lakásomban. Négynek viszont már szűkös lenne.

Sundbybergben közben sikerült elkapnom a régebbi típusú vonatot is, íme itt van róla kép:

Belülről olyan kb, mint a HÉV

Holnap megyünk Uppsalába, ezért vonatok terén új fényképek várhatóak, megnézzük milyen itt az IC.

Képek: Vegyes album 147-170, Közlekedés album 19-20.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol