Kisebb-nagyobb dolgok bámiről, ami épp eszembe jut.
Június 7-én lesz az Európai Parlamenti választás, ahol jelenlétemmel emelem az esemény fényét, ha már fenntartják azt a méregdrága nagykövetséget, akkor használom is valamire. Ezt persze elfelejtettem otthon intézni, meg időm sem volt, így innen kellett adminisztrálnom.
Ehhez egy ajánlott levelet kellett küldenem egy formanyomtatvánnyal a XI. kerületi jegyzőnek, hogy szeretném magam átkérni az itteni névjegyzékbe. Mivel a Magyar Postában továbbra sem bízom, emiatt mellékeltem egy tértivevényt is, hogy megtudjam, hogy megérkezett-e. Itt jött elő az első probléma, a svéd tértivevényes papírt nem úgy tervezték, hogy hagyományos borítékokat küldenek vele és emiatt csak vicces bűvészkedéssel tudta a postás rárakni a borítékra. Egyébként meglepően hamar átment, három nap alatt Budán volt. Azóta már megkaptam az értesítést is, hogy igen, mehetek szavazni.
Referenciaborítékkal
Mellesleg a Svenska Posten (heh, magyar adjective article) nem fogadja el azonosításra a személyit, csak az útlevelet és a jogosítványt…
A tömbházam környékén a szökőkút amellett, hogy nekem annyira azért nem tetszik, másfél hónapig habzott. De nem úgy, mintha a Környezetszennyezés Gonosz Kapitánya tette volna bele a mancsát, hanem mintha a városlakók minden reggel beleöntöttek volna egy flakon sampont. Érdekes jelenség volt, jobb napokon a fél tér habban úszott a kisgyerekek legnagyobb örömére.
Ez éppen egy rosszabb nap
Eszti jön június végén és emiatt megvettük neki a jegyet a Norwegian megfelelő járataira. Illetve első körben csak megvettük volna, ugyanis egy olyan problémába futottunk bele, amivel én évek óta tartó netes vásárlásaim során még nem találkoztam. A cég ugyanis leblokkolta a pénzt (ez nem egyenlő a levonással, a pénz a számlán marad, de bármikor leveheti), de jegyet azt nem adott. (Ennél kicsit bonyibb volt a szituáció, de ez a lényeg.) Ennek persze nem nagyon örültünk, felhívtam a Norwegiant (Eszti németes), hogy ugyanmár mi van, ahol tíz perc várakozás után beszéltem egy hölggyel, aki átirányított egy másik osztályhoz. Itt a hívásom megszakadt, majd a számlaegyenleg ellenőrzése után (Norvégia nem egyenlő Svédország) úgy döntöttem, hogy épp ideje egy egyenlegfeltöltésnek. Be is léptem a Tele2 rendszerébe, kifizettem 300 koronát, és nem kaptam semmit. Innentől az online vásárlásban való hitem kicsit megroppant… A helyzet egyébként többé-kevésbé happy enddel végződött, mindketten visszakaptuk a pénzünket hosszas alkudozás után. (Mellékszál: banki dolgozót nehézkes azzal lerázni, hogy hát nem is tudjuk mi történt, beszéljen a bankjával.) A repjegy ára viszont útközben kicsit megnőtt.
Exporttevékenységünk nagy dicsőségére a kolbász mellett megtaláltam a boltban a virslit is, bár ezen nincsen nagy betűkkel feltüntetve, hogy magyar termék. A Systembolagban viszont még mindig alig van magyar alkohol, vörösborból semmi, fehérből mondjuk van tizenkevés féle, ami nem tűnik rossznak, de a Dél-Afrika, Chile, Ausztrália trióhoz képest azért nem olyan impresszív. Miért nem tudjuk a pálinkát jobban nyomni, akartam venni Bernhard szülinapjára, de itt teljesen esélytelen (monopólium), az export meg még annyiba kerülne, mint maga az ital? Szerintem lenne rá kereslet, sokkal rosszabb szeszek vannak sokkal drágábbra árazva.
Ha már alkoholról van szó, kedves XI. kerületi képviselőtestületünk betiltotta a tíz óra utáni alkoholárusítást a kerületben, kivétel a kulturális helyeken és ott, ahol van konyha is. Magyarul a lakók nyugalmának megőrzése érdekében a teljes söröző társaságot kiszorítják a parkokba estére, a tényleges részeges csürhéket leginkább kitermelő ZP meg üzemelhet tovább zavartalanul. (Nem mintha nem szeretném a ZP-t, de azért a reggel érdemes megnézni a káoszt kilométeres körzetben.) Megértem én, hogy a helybeliek csöndet és békét szeretnének, de egy egyetemi negyedből nem lehet alvóvárost csinálni.
