Az elöző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy megkaptam a Kista campusod ID-met. Ezután összeismerkedtem pár más cserediákkal: Ziaddal (líbiai-libanoni Ausztriából), Remyvel (francia), Sonjával (osztrák), Gilles-lel (belga), Alessandroval (olasz) és Lucával (szintén olasz). Együtt elmentünk enni a Kistabeli Foodcourtba. Ez egy olyan hely, ahol különféle népek konyháit lehet megkóstolni, egyébként olyan, mint bármely magyar plázában az étkezdék. Csak kétszer olyan drága. Némi bevásárlás (részemről kéztörlő a fürdőszobába) után megbeszéltük, hogy este találkozunk és körbenézünk a városban.
Ami meg is történt, rövid háromnegyed órás séta – benéztünk egy utcasarkot – után találtunk magunknak egy olcsóbb kocsmát, ahova beültünk beszélgetni. Az olcsóbb itt azt jelenti, hogy egy sör (4 dl) 25 kr (700 Ft.), egy bor (kb. 2,5 dl) 45 kr (1125 Ft.). A sör svéd volt és csak kicsit rosszabb, mint otthon mondjuk az Ászok, a bor is legalább kétszer olyan jó volt, mint Légli Géza Ciscós költeménye. De a társaság kompenzált, szimpatikus alakok, bár meg kellett tanulnom lassan beszélnem angolul (is), illetve egyes bonyolultabb szavakra nem lesz szükségem. Éjszakai Sundbybergbe reggel kettőig van hétköznapokon, tehát gond nélkül hazaértem.
Másnap az ISS nagy Stockholm bemutató túrát szervezett, ahol elvileg különféle kérdésekre kellett volna válaszolnunk a helyszínek meglátogatása során. Mivel Erik, a hozzánk kirendelt “father” (vagyis svéd kísérő) nem állt a helyzet magaslatán, emiatt csak kötetlen sétálás lett a dologból. Én sikeresen otthonhagytam a fényképezőgépem memóriakártyáját, így az első számtechboltig (SD kártya, 1 GB, 99 kr – 2475 Ft.) nem tudtam fényképezni. Utána viszont elég sokat, akit érdekel, az a galériában nézhet egy kis Stockholmot.
Stockholm egyébként még mindig szép, rendezett és eszméletlen tiszta. Azt hiszem a svéd mentalitásról lesz még post valamikor… Az utcák kellemesen szélesek, tele vannak bicikliúttal és biciklilámpákkal, mindenféle bolttal és kis kioszkokkal, ahonnan enni adnak. Ezekből még olcsóságuk ellenére sem vettem semmit, mert kint hideg van, a beülős helyeken meg nem. A hideg egyébként relatív, most éppen +5 fok. 😛 Gamla Stan, Stockholm óvárosa (gamla-> öreg, sta(de)n -> a város) olyan mint bármilyen másik szuvenírboltokkal telepakolt turistacsapda. Egyik különlegessége, hogy itt található a világ legkeskenyebb utcája (a svédek szerint), mindössze 19 cm. Majd egyszer megkeresem és lefotózom.
A belsőbb városrészek tele vannak különféle szobrokkal, emlékművekkel és táblákkal, Gustav den Andra Adolfról pl szerintem több is van. Ami minket kicsit jobban érint, az az, hogy például Wallenbergről is van egy, ami állítólag kisebb felháborodást keltett a nyárspolgáribb svédekben: az alkotó ugyanis a tömegsírba dobott áldozatokat formálta meg, még ha elég modern módon is.
A túra befejezése után megbeszéltük Hernan Martinez ISS (HK nemzetközi részlege) elnökkel, hogy este elvisz minket az egyik pubba és bulizni. Este nyolcas találkozás és evés után le is jutottunk egy pubba, ahol a magyar szokásokkal ellentétben kötelező ruhatár volt (20 kr – 500 Ft.), de itt már legalább a bor finom volt. Mondjuk kicsit disszonáns érzés Svéd pubokban olasz bort inni, de hát ez van. A bor után Hernan cidert ajánlott, ami jó választás volt, nagyon finom és olcsóbb, mint a bor. (Sört az enyhe torokfájásom elmúltáig nem iszom.)
A pub után átmentünk valamilyen szórakozóhelyre, ahova elsőre nem nagyon akartak beengedni, de végül sikerült őket rábeszélni. Ha jól sejtem, akkor itt találkoztam először Svédországban olyan alakkal, aki nem maximálisan pozitívan viszonyulna a külföldiekhez. A civilizált trollok is trollok na. Viszont a szórakozóhelyeknek és puboknak van két előnye, amikkel a magyar megfelelőiket egyelőre behozhatatlanul maguk mögé utasítják: mindenhol elfogadnak bankkártyát (napok óta 20 kr – 500 Ft. van a pénztárcámban), illetve tilos a dohányzás. Itt nem kell minden kocsmázás vagy buli után a teljes ruhatáradat kicserélni, mert undorodsz a cigiszagtól reggel, amikor felvennéd. Mivel a hajam már rövid, ezért az egyébként sem lenne cigiszagú annyira.
A buli egyébként jó volt, három terem volt egy techno jellegű (most nem nézek utána a vonatkozó weboldalon, hogy pontosan mi is 🙂 ), egy retro (legjobbak a retro svéd számok), illetve egy populáris zenéket játszó. Utóbbiban a DJ lány borzasztóan nem tudta a számokat egymáshoz lőni, újabban ez már zavar. (Ez Öcsi hibája…) De a buli jó volt, a svéd lányok nem rosszak, bár szerintem a magyarok szebbek. Sikerült reggel háromra hazakeveredni, éjszaka a metróm itt is csak 20 percenként jár…