Luxa blogja

Mint azt hiszem már írtam, az első két napot a repülőgép menetrendek és Ms. Cristina La Verde szabadsága miatt egy hostelben töltöm. Ezt persze még otthon lefoglaltam, az ember szálláskeresési pozícióját nagyon gyengíti, ha egyrészt van nála egy nagy Samsonite bőrönd, másrészt kint -10 fok van. Az első kinézett hostelről a neten borzasztó vélemények voltak, ezért az STF Fridhemsplan mellett döntöttem. Az STF azt jelenti, hogy Hostelling International kártyával olcsóbb (egyes helyekre nem is lehet menni a kártya nélkül), ezért még otthon kiváltottam a kártyát. Itt is ki lehetett volna, csak drágább. A tömegszálláshoz semmi kedvem nem volt, ezért a két napra egy egyfős szobát (enkelrum) vettem ki, összesen 900 koronáért (86 EUR vagy 22700 forint).

A szoba nem túl nagy, de van kényelmes ágy,  Internet és a folyosón tiszta zuhanyzók. A hostel kívülről így néz ki:

Az STF felirat felett lakom

Ha ráklikkeltek a képre, akkor az albumban többek között meg lehet csodálni a szobámat, amiben sikerült már most egy kisebb kupit összehozni. A hostelre, meg úgy általában a városra jellemző, hogy erősen akadálymentesített, a fürdőszobában például a bőséges hely mellett legalább hat segítségkérő gomb van, az utcán minden jelzőlámpa kattog és az útburkolat érdessége sem teljesen véletlenszerű. Ami viszont a jelzőlámpákon elsőre meglepő, az az, hogy nem villog a zöld, hanem rögtön piros van.  Ezen persze a svédek habozás nélkül átmászkálnak, tehát annyira azért nem szabálykövetőek.

Ha már kimentem az utcára, akkor vásároltam is (najó, ez már tegnap megtörtént), vettem sajtot (vmi kék cucc), sonkát és lepényt (Polarbröds Hällakaka). Itt kifili helyett ez van, de nem baj, nagyon finom és nem morzsál. Kicsit meglepő, hogy a pénztáros csak papírpénzzel foglalkozik (bár az intenzív bankkártya használat miatt azzal sem nagyon), a fémpénzeket egy, a pénztárhoz csatolt automatába kell bedobni és a visszajárót is ez a gép adja. Első körben nem is értettem, miért nincs visszajáró… Mivel már van valamekkora választékom, ezért beszúrok egy képet a svéd pénzekről is:

A tízkoronás nagyon pici, de cserébe vastag és nehéz.

A második bevásárlásról elhoztam a blokkot, ezért kb. képet tudok adni az itteni árakról:

• Apelsinjuice: 1l narancslé, ICA saját márka – 12,5 kr, 315 Ft.
• Apelsin: narancs – 18,95 kr/kg, 478 Ft/kg.
• C-vitamin hallon: Eper ízű pezsgőtabletta – 21,9 kr, 552 Ft.
• Läkerol original: cukorka – 11,9 kr, 300 Ft.
• Näsdukar balsam: 72 db pzs – 21,9 kr, 552 Ft.
• Plastkasse: zacskó – 2 kr, 50 Ft.
• Ramlösa Blaabär: áfonya ízű ásványvíz, 1,5 l – 10,9 kr, 278 Ft.
• Pant: üvegbetét – 2 kr, 50 Ft.

Ezután körülnéztem a plázában, hogy hol tudnék valami poharat venni, majd a környéken is. Egy boltot találtam végül, ahol megtettem első áldozatomat a svéd design oltárán, vettem magamnak két bögrét:

design by lovisa wattman

Szépek, szépek, meg van gumitalpuk, de beértem volna egy szimpla üvegpohárral is. De az nem volt. 🙂 Ezt kártyával fizettem, nem egészen négy másodperc alatt már ki volt nyomtatva az aláírandó bizonylat. Már érzem, hogy fájni fog, amikor hazamegyek és a boltos fél percig szünnyög a leolvasóval. A bevásárlás után elmentem enni is, a tegnapi Mcdonalds után egy török gyorséttermet választottam, 75 kr-ért (1890 Ft) ettem egy hatalmas kebabriksmatot. Finom volt, de a hűs fűszerezése otthon jobb. Azért remélem, hogy a belvárosból kicsit kintebb (mondjuk Sundybergben, ahol lakni fogok) olcsóbb az étkezés…