A mai bejegyzés nem lesz túl hosszú, kicsit későn értem haza…
Lassan kezdek hozzászokni a lakáshoz, bár a szőnyegek továbbra is hiányoznak. A zuhanyzó kellemes és már nincs is penészszaga, és a mosogató is ok.
Ami gondot okoz, hogy lassan mosnom kellene, illetve meg kéne keresnem a házon belül a szemeteseket. A papírt külön gyűjtöm, tehát az külön öröm lesz, remélem nem kell kintre valahova hordani. Mindenesetre mai különleges sikerélményként sikerült rájönnöm, hogy kell a házba is bejutnom.
Az ajtón ugyanis van egy pici kulcslyuk, amibe egyetlen kulcsom sem passzol, és így a bejutással eddig gondjaim voltak, illetve inkább gondolkoztam azon, hogy lehetnek, de szerencsére, mindig jöttek szembe. A mai bevásárlás után, azonban senki nem jött szembe, így kábé három percig próbálkozgattam, amíg oda nem ért egy erősen egyetemista fejű fekete srác, aki elmagyarázta, hogy az ajtót nem a kulcsok, hanem a kulcstartó nyitja. Oda kell tartani a kaputelefonhoz és megnyomkodni. Azért erre magamtól nem jöttem volna rá. Így viszont még mindig van két kulcsom, amiről nem tudom mire jók. Lehet, hogy majd ezt a kérdést is csatolom a Benoit-val (előző lakó) folytatott levelezésem következő köréhez.
Kisebb eltévedés után (a T-Centralba menő metró helyett a T-Centralba menő vonatra szálltam, mert nem emlékeztem arra, hogy a metró itt még a föld alatt van) eljutottam Kistába, ahol élőben is megismerhettem Cristina La Verdét, aki egy eszméletlen rendes és jófej ICT nemzetközi koordinátor. (Nem hivatalos pletykák szerint nem mind ilyen, de a témát a helyiek kerülik. Biztos van egy szadista nemzetközi koordinátor a pokolból vagy vmi hasonló.) Az ICT olyan, mint nálunk a VIK. Hatalmas mennyiségű információt kaptunk a kurzusokról, a kétféle elektronikus tanulmányi rendszerről, az ICT-ről, majd a helyi HK-soktól a HK-ról, Pubjaikról, programjaikról, stb. Fel is iratkoztam mindenféle közösségi levlistákra.
Innentől a Kista Campus körút következett, az engem érintő rész szép, modern és kicsit I épület jellegű. Van lift, wifi mindenhol, szabad bejárású szobák tanulni, menza, konyhák, zuhanyzó (!), kanapék, könyvtár és 600 oldal ingyen nyomtatás félévente. Továbbá minden ajtó kártyával nyilíik, az enyém lejjebb megtekinthető. Volt már jobb fényképem is…
Picit belenyúltam, mert nem tudom, hogy a kód, amt leszedem mi mindenre jó.
A mai nap többi részletét hozzácsapom majd egy másik bejegyzéshez, mert most már picit fáradt vagyok. Addig is egy kis teaser:
Eszméletlenül jól kinéző metróbarlangok
Ha jól értem, ha be szeretnél menni a suliba, akkor csak kártyával tudsz? És a wc is kártyás? A 600 oldal ingyen nyomtatás viszont elég kedves dolog tőlük.
Ahogy olvasom a blogot, sokszor úgy érzem, bárcsak lehetnék a helyedben, eszembe jut a Francioszági életem. Hát azt hiszem, hogy Magyarországon soha nem lesznek ilyen körülmények, mint Svédországban..
Hány órád lesz egy héten?
Ezzel a sok kártyával és kulccsal, kulcstartóval,és még fel nem használt kulccsal tiszta Prince of Persia 2D!
Amúgy nagyon tetszik az amit eddig Svédországról látok a blogodon keresztül.
Attila: Magába a suliba nem, de minden olyan rész, ahol valami picit is értékesebb van, mondjuk nyomtató, számítógépek oda kártya és este kód kell. Kódot mi is kaptunk, de nem mindenhova érvényes, főleg miután most év eleji költözgetések is zajlanak. Wc-n még nem voltam, gondolom ha van ott számítógép, akkor kártyás. 🙂
Zoli: Ha jól sejtem, akkor egy héten átlagosan kb. 4×2 órám lesz. A körülmények tényleg brutálisan jobbak, nem is azért mert mi van, hanem mert mi nincs. Mocsok és büdös pl. nincs.
Gergő: Jaja, remélem a végén megkapom princessant is.
Tudsz nekem nyomtatni 🙂 ?
Igen. Érte jössz?
muhaha 😀 sztem ha kikuldesz Luxának pár üveg töményet, nyomtat neked bármennyit 🙂
Ha Pick szalámit küldesz, akkor még színest is, állítólag kilója 13K körül van.