Jan
30
2009

Múzeumlátogatás

A mai napom nem tartozik életem legsikeresebbjei közé. Először is kiderült, hogy a Swedish Society óra tankönyvét csak 13.00 és 15.00 között tudom cialis pills átvenni, vagyis pont akkor, amikor Mobile Business is volt. A hölgy akitől vettem mindenesetre kedves volt és elárulta, hogy ha rossz a kártyaolvasó, akkor lehet készpénzzel is fizetni. (Nem mintha azzal akartam volna, csak kíváncsi voltam.) Mindenesetre Kistába csak az óra leges-legvégére értem volna oda, aminek nem nagyon láttam értelmét. (Kista és a központi campus még mindig messze van egymástól és a központi campusban nincsen még gyorsvasút, pedig kéne. Viszont ami feltűnt, hogy az akadálymentesítés annyira fejlett, hogy az egyébként kisebb kockakövekből kirakott talajon van két sima sáv, hogy a tolókocsisok és/vagy kismamák is tudjanak közlekedni. (Igen, látni kismamákat is.) Természetesen ezzel összefüggésben minden, eddig általam látott aluljáróban van lift, a közlekedési eszközök alacsonypadlósak és más helyeken sem láttam igazán problémát.

Miután konstatáltam, hogy az órára már nem érek be, az étvágytalanság ellen egy új taktikát választottam, elmentem enni egy gyorsétterembe (általában otthon szoktam enni), hátha ha az is motivál, hogy sokat fizettem a kajáért. A helybeli Foodcourt eléggé keleti orientáltságú, tehát végülis valami általam ismeretlen étel mellett döntöttem ez van a menüben és így sokkal olcsóbb alapon. Tehát 75 koronáért (2100 forintért, na ezért eszem otthon) kaptam egy adag rizst, négy közepes húsdarabot egy-egy pálcikára tűzve, valamint egy nagy adag szószt és kevés zöldséget. Különösen bátornak éreztem magam, ezért a kés-villa mellé hoztam magamnak pálcikát is. Ezek az evőpálcikák eldobható műanyag evőeszközhöz hasonló színvonalú változatai voltak, tehát  puhafából készülte, könnyűek voltak és papírcsomagolásban érkeztek. Természetesen el is kellett őket törni, nem sikerült szimmetrikusra. Valahonnan az rémlik, hogy ez balszerencsét hoz, de nem találtam rá forrást. Még, jó hogy nem vagyok babonás… (Mint a későbbiekből kiderül, lett volna rá okom.)

Az étel nagyon finom volt és sikerült valamennyire belejönnöm az evőpálcikákba is, ez volt az első eset, hogy nem váltottam vissza a hagyományos európai evőeszközökre az első pár perc kínlódás után. Igaz, az utóbbi tíz évben szerintem nem is próbálkoztam. Ráadásként angol-svéd keveréknyelven elcsevegtem a pultossal is. Jellemzően itt a bevándorlók beszélnek legkevésbé angolul, mert ők ugye először a svédet tanulják meg. Kicsit csodálkozott, amikor azt mondtam, hogy igenis, én vissza szeretnék menni Magyarországra. Gondolom nem ez az általános hozzáállás.

Étkezés után visszamentem a lakásomra, megcsináltam a házit az esti Soceityra (a lényeg kb. 40 oldal elolvasása volt) majd elolvastam az útbaigazítást az esti múzeumlátogatáshoz. “Menj ki a T-Centralenből, a főbejárattal szemben kelj át az úttesten, szállj fel a 17.03-kor induló 69-es buszra és szállj le a Museiparkennél.” (Nem szó szerinti fordítás, de ez a lényeg.) Ki is másztam a metróból, meg is találtam a 69-es busz megállóját, de arról ugye nem értekezett a levél, hogy melyik irányba szálljak fel arra fránya buszra. Szerencsére a megoldás adta magát: az út innenső oldalán található buszmegállóból 17.04-kor indul busz, a túloldaliból 17.03-kor. A hibámra a város túloldalán, 25 perccel később jöttem rá, amikor még mindig nem jött a kívánt megálló, pedig már 5 perce jönnie kellett volna és a buszok itt nagyon pontosak. Gyorsan leszálltam és érdeklődtem, hogy akkor merre. Hát a másik irányba. T-Centralen ugyanis olyan rohadt nagy, hogy tartozik hozzá egy másik buszmegálló is, ami az adott feltételeknek szintén megfelel. (Mondjuk a főbejáratot benéztem, ha láttam volna ezt korábban, akkor egyértelmű lett volna, hogy melyik a főbejárat.)  Sebaj, egy késés nem késés, biztos ez is még belefér.  Felszálltam a visszafele menő buszra és vártam a megállót. Ami nem jött. A végállomáson leszálltam, a busz elment és elgondolkoztam a világ dolgain. Vissza busz negyed óra múlva, addig sétáltam kicsit a parton és fotózgattam.

A valóságban sokkal sötétebb van

Azért annyira nem élveztem, mert elég hideg volt, lásd a kialakulni vágyó jégtáblákat az öböl vizén, ezért megváltásként üdvözöltem a buszt. Hazafelé minden megálláskor fotóztam egyet kifelé az ablakon, ezek már jobban átadják az éjszaka van jelleget. Ebben az irányban volt Museiparken, de már késő is volt meg kedvem sem volt semmihez. Vagy a megállónak van a két irányból két neve, vagy valahogy átugrotta a kijelző amikor mentem. (Mindig néztem.)

Mellesleg két dolog, aminek nem örülök: ez és ez.

Képek: Vegyes album 131-144, Közlekedés album 18.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,

4 hozzászólás »

  • Gabe says:

    Hát ja. Épp szopó van mindenfelé. Még szerencse, hogy én nem most megyek külföldre. (Még sajna síelni se.) Viszont ha szerencséd van, akkor a forint megembereli magát, és azért a 300-as forint eurónál fordul egyet. egyelőre még alulról teszteli. Bár vannak peszimisták (Magyarországon ne lennének?!) akik szerint azt is átviszi, aztán ki tudja …

    Mellesleg most 10 napig megint nem néztem a blogod aztán nesze. hehe Ejnye-bejnye, kellett nekem szervízbe vinnem a laptopom. Ez a svéd kajás dolog nem tűnt rossznak, de nekem az első kicsit olyan volt mint a hortobágyi húsos palacsinta csak szósz nélkül, mással töltve (vagyis sima palacsinta), a desszert meg totál meggyes piskóta. Azért kipróbáltam volna. Az itthoni kínai kicsit olcsóbb, és hát jobb helyeken már itt is megdobnak olcsó pálcikákkal. Éljen a konyhaművészet. Tanulj meg főzni, a mirelit az annyira nem jó hosszabb távon véleményem szerint. Mellesleg az olaszok azért főznek annyi tésztát (az én lakótársam állandóan azt főzőtt), mert az a világ egyik legkönnyebb kajájat. Szószt veszel a boltban, meg kifőzöd a tésztát, esetleg még sütsz rá húst is. Próbáld ki, szerintem ízletes, rövid ideig tápláló, és mégis friss.

    Na asszem eleget jártattam már a szám, a végére még egy megjegyzés, lehet hogy csak én vagyok olyan lassú, hogy még nem vágom az embereket, de a feltöltött képekhez odaírhatnád, hogy kik vannak rajta (esetleg hogy milyen nemzetiségű), mert a szöveg meg a képek alapján nem mindig lehet összekapcsolni. Ja egyébként ha vannak visszatérő emberkék, remélhetőleg idővel megtanuljuk őket, és akkor majd nem kell. Egyébként tényleg jobbulást, és most már elég belőlem.

    Üdv, G

  • Miki says:

    Helló!
    Ja szopóágon vannak az árfolyamok én is rendkívül boldog vagyok tőle.
    Amúgy nem gondolom hogy a kis üdvöskéket építik le, mert mindig kellenek új emberek hanem a gyárban a dolgozókat akik összerakják a telefont.
    Ja főzzé sokat és hívj meg másokat enni magadhoz :D, bár nem olcsóbb, de jobb talán, ha meg kifogytál mehettek máshoz enni.

  • Luxa says:

    Főzni csak akkor, ha nagyon unom már a mirelitet, egy kisebb kivétellel, amiről mindjárt lesz bejegyzés is.
    Kicsit meglep, hogy valakit ennyire érdekelnek az egyes emberek, de némi gondolkozás után engedélyeztem a névcímkék láthatóságát a svédországi albumaimban.
    Én is azt remélem, hogy a kis üdvöskéket nemhogy nem építik le, hanem fel is veszik…

  • Gabe says:

    Hát gondoltam, egy idő után akkor majd ha írsz valakiről, akkor ahhoz fejet is tudok társítani. Kicsit jobb, mint ha csak neveket olvasnék, akikről semmit sem tudok.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL


Leave a Reply


Warning: Undefined variable $user_ID in /data/6/1/6130f891-2f03-4d8e-bf56-e582f53b8452/luxa.hu/sub/blog/wp-content/themes/aeros2mh/comments.php on line 66

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol