Oct
24
2009

Halászlé

Ezt a bejegyzést Attila kedvéért írom, akinek még a SOTE gólyabálján is az volt az egyik első megjegyzése, hogy minden reggel ránéz a blogra és sosincs semmi új. :)

Kicsit már régen voltak a dolgok, de szerencsére sok fotót csináltam és így fel tudom idézni az érdekesebb részeket. Szóval május vége felé járunk, ami azzal jár, hogy a társaság egy részének lejár a lakásbérlete és nemsokára távoznak (ők azok, akik öt hónapra igényelték és biztosak voltak abban, hogy nem buknak vizsgán – a pótvizsgák júniusban vannak…). Mivel korábban már többször volt olyan nemzeti vacsi, ahol valaki főzött egy nemzeti kaját és mindenki evett belőle, ezért én is úgy gondoltam, hogy alkotok egy ilyet.

Hozzávalók domináns része

Választásom a halászlére esett, a receptet apukámtól kaptam még otthon, sőt a biztonság kedvéért ki is próbáltam. A svéd körülmények persze kicsit mások mint a magyarok, az édesvízi hal például méregdrága, ezért eretnekségre vetemedtem: lazacból és egy beazonosítatlan másik halból (nem volt szótárban sem) készítettem az igazi tiszai halászlevet. Így is kisebb vagyon volt persze hét főre, de hát ez volt a legkevesebb.

A fáradtságos munkámnak meg is lett a gyümölcse, mindenkinek ízlett, talán nekem a legkevésbé: ők valamilyen finom levest vártak, én meg halászlét. (Ez egyébként a múlt héten sütött túrós sütinkre is igaz: nekem ízlett legkevésbé, pedig én választottam a receptet…)

Ziadnak is ízlett, bármilyen csúnyán is néz.

A vacsora után lassan búcsúk következtek: Ernst és Dominik másnap hazarepültek és Rémi is nemsokára elindult a norvég buszos túrájára. Hejdå!

Képek: Vegyes3 album 55-77.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,

1 hozzászólás »

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL


Leave a Reply

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol