A tegnapi napot Sundbyberg megismerésének szenteltem, vagyis tettem egy rövidebb sétát a környéken, illetve megpróbáltam a ház egyes jellegzetességeit megismerni.
Első küldetésem a szemetem kidobása volt, ugyanis már kicsit több volt, mint ami a kosárban elfért leginkább papírzsebkendőkkel. Pénteken már futottam ez ügyben egy sikertelen kört (mondjuk nem zacskóval a kezemben) a földszinten, a kukákat vagy bármi hasonlót keresve, teljesen sikertelenül. De még aznap este segítségemre sietett a sors, mert a kapun kimentemben összefutottam egy sráccal, akit még az ICT-s bemutatón láttam. Kiderült, hogy Marcusnak hívják, német, van egy nagyon helyes osztrák barátnője (Stockholms Universiteten tanul) és az, hogy szemétledobó van minden szinten. Szelektív hulladékgyűjtő viszont a házban nincsen és eddig még a környéken sem láttam. (A papírt megszokásból külön gyűjtöm, majd veszek neki külön szemetest.)
Második küldetésem a mosás elintézése volt, ugyanis a ruháim szűk keresztmetszete csak egy hétre elég.
Mivel láttam, hogy van lent egy zárt szoba mosógépekkel, illetve mivel olvastam régebben egy blogbejegyzést a témában, ezért voltak tippjeim a dologról, csak a részleteket kellett tisztázni. Le is vonultam a szótárral a több oldal kiragasztott információs anyagot értelmezni, ami kicsit frusztráló volt, ugyanis egyrészt nem volt túl könnyű szöveg, másrészt az első oldal majdnem teljesen arról szólt, hogy a közösség érdeke, hogy mindenki tiszta legyen és jól érezze magát. 🙂 Szerencsémre ekkor jött be a kapun egy svéd bácsi, aki rögtön értette, hogy a gyámolatlan külföldi itt segítségre szorul és elmutogatta a mosógépfoglalás mikéntjét.
A mosási időpontokat előre foglalni kell kétórás intervallumokban, ezek általában napokkal előre betelnek, nekem hétfő reggel 7-től 9-ig jutott. A kis elektronikus ajtónyitó kulcstartóm ekkor és csak ekkor beenged a szobába, ahol felrakom a mosást, majd 9 előtt kicsivel visszajövök kipakolni. Azt nem mondta, de tippre a heti mosásszám korlátozva van, illetve lehet a szobában mást is (talán szárítást?) csinálni, de ezt elfelejtettem megkérdezni. Mindenesetre tök jó arc volt, állítólag szereti a tokajit, van pár amerikai magyar ismerőse és tűrhető kiejtéssel el tudja mondani, hogy “egészségedre”. 🙂
Ezután sétáltam egyet a környéken és felfedeztem a különféle boltokat és bankokat (hétfőn nyitok számlát), minden van, ami érdekelt, kivéve papírbolt és gyógyszertár, ezeket majd még megkeresem.
Most hívtak, hogy menjek be és találkozzak velük T-Centralenben egy Pressbyran előtt. Azt hiszem, ebből telefonálgatás lett, ugyanis a Pressbyran a helybeli Relay (nagyrészt újság, kis részben mindenmás), a T-Centralen pedig a központi vasútállomás. Ez utóbbi akkora, mintha a Keleti pályaudvart, az Etele teret és a Népligeti buszvégállomást összerázták volna és óvatosan hozzáadagoltak volna négy-öt Deák térnyi metrót. Szóval nem lesz egyszerű egymást megtalálni. 🙂
Hellóka
Arra még nem válaszoltál, hogy sok ilyen hozzád hasonló idegen vagy éppen friss idegen van ebben a házban ahol laksz, vagy egyedüliként kerültél oda?
A tokajit mindenki szereti csak a puttonyszámot kell változtatni.
Úgy tűnik a svédek szeretnek utólag válogatni a szemétben, de gondolom azért a komposzthoz nem gyűjtöd külön a cuccokat.
Őszintén szólva nem tudom. Azt tudom, hogy Marcusékon kívűl van még egy csomó francia, de mivel nem egy szinten vannak velem, ezért nem futok össze velük. Mindenesetre legalább hatan vannak. A szintemen körülbelül hat-hét KTH-s lakás van, de fogalmam sincs egyelőre, hogy ők kifélék-mifélék. Remélem ez változni fog. 🙂
Csak a papírt gyűjtöm külön, mert üvegszemetem nincs, tiszta műanyagom se (ami palackot veszek az visszaváltható), fém szintén nincs (olyat nem veszek, de a fém üditősdobozok is visszaválthatóak), többi meg nem szelektív. Többiek szerint az ő kolijukban van szelektív, tehát itt is kell lennie valahol.
ciao!
szokásos körök, remek a blog, jó hogy írod:)
személy szerint engem is érdekelnek az árak, hogy miből fogsz kijönni egy hónapban.
hajrá kint!