Feb
21
2009

Számik, zene

Hát, jó sok idő eltelt a legutóbbi óta, remélem ez nem lesz rendszeres. Ennek az oka leginkább a kritikus időhiányban keresendő, némileg leterhelt az egyetem és a munka. Gyakorlatilag egész héten ezzel a két dologgal foglalkoztam és még van is hátra, de szerencsére már látszik a vége. (Ha nem tévedek megint…) Most jött nagyon jól, hogy alig van kontaktórám az egyetemen (heti három este), így nem vesztettem idő utazással, stb.

Az egyik ilyen kivétel a Swedish society óra volt, a számikról tartott két nő egy előadást. A számik Norvégiában, Svédországban, Finnországban és Oroszországban élnek és tradicionálisan rénszarvasokkal foglalkoznak. A rénszarvasokkal foglalkozó számiknak pedig az egyik legfontosabb jellemzője, hogy ki nem állhatják a vizierőmüveket. Szóval az óra előtt elolvasandó 30 oldalban és az egyórás előadásban képet kaptunk a vizierőművek gonosz és sötét oldaláról. Egyrészt a szép tiszta hegyi tavas folyókból kevésbé szép, kevésbé tiszta és jóval nyugtalanabb vízű víztárolókat csinálnak, amik ráadásul nem fagynak be annyira, mint a korábbi hegyi tavak és így sokkal veszélyesebb rajtuk rénszarvasokat terelni. Másrészt az addig háborítatlan erdőket ellepik a távvezetékek és így a számi ifjak a tradicionális módszerek megtanulása helyett azok alapján tájékozódnak. Harmadrészt ez a svédeket baromira nem érdekli és a hatástanulmányokat a svédek írják, akiket nem nagyon hat meg egy 20 ezer fős kisebbség helyzete. És ez teljesen érthető is, hiszen az ország áramellátásában domináns az egyébként elég tiszta vizienergia, ami a svéd gazdaság egyik alapja. Egyébként a számik kezdenek erősen elsvédesedni, aminek egyik oka a XX. századi svéd asszimilációs politika, melynek során a rénszarvasos számikat igyekeztek megtartani rénszarvasos számiknak, a többi számiból meg svédet csinálni. Úgy tűnik kisebbségi problémák mindenhol vannak.

Ezt az egészet egy, az Uppsalai Egyetemen tanító számi adta elő, aki után egy népviseletbe öltözött számi hölgy énekelt és valamilyen dobszerű hangszeren kisérte. Határozottan jó volt, kár, hogy azt hittem, hogy nincs nálam a fényképezőgépem, lett volna képem a lapp népviseletről.

Merthogy a számikat hívják lappnak is, de ők a lapp kifejezést nem igazán kedvelik, mert pejoratív. Ez persze nem ilyen egyszerű, mert például a finnországi számik számára nem az, nem mindenki számára az, ilyenek. Az egész mögött az a felfogás áll, hogy ők számiknak hívják magukat és elvárják, hogy mások is így nevezzék őket. Nemtom, engem speciel nem zavar, ha Hungariannek neveznek… (A hungrys szóviccekről viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire unalmasak tudnak lenni a tizenötödik embertől.) Szerencsére itthon a lapp teljesen elfogadott, nem tiltakoznak ellene az északról hazánkba tömegesen bevándorló munkakereső lappok. Bár ez nem jelent semmit, állítólag a Tíz kicsi néger címet is meg akarják itthon változtatni. (A rohamosan fogyó négerszobrocskákból pl. katonákat csináltak a későbbi angol kiadásokban.)

A héten két programozási kör között rátaláltam erre az oldalra: http://www.tonometric.com/ . Ez egy hallás és ritmusérzék felméréssel foglalkozó oldal, ahol négy teszben lehet megtudni, hogy az ember teljesen botfülű, vagy csak kicsit az. Az első tesztben két zenerészletről kell megmondani, hogy különbözőek-e, ezen 72.2%-t értem el, ami az átlagos képességek alja valahol. A második teszt arra megy rá, hogy mekkora a fül felbontóképessége, vagyis 500 Hz környékén két hang közül kell kiválasztani a magasabbat, a köztük lévő távolság persze egyre csökken (vagy nő, ha elrontod). Nekem 2.1 Hz jött ki, ez is átlagosnak tekinthető. A harmadik teszt a vizuális-audio kapcsolatra megy rá, ki kell választani, hogy az adott zenéhez melyik ábra illik leginkább (kis köze van a szinesztéziához, de nem pontosan az). Elsőre nem egészen értettem a szempontokat, így 55% lett (nem túl jó 🙂 ), másodjára viszont 90%, ha az ember tudja, hogy mire figyeljen, akkor elég könnyű. Végül a ritmusérzék tesztelésen 88%-t értem el, ez állítólag nagyon-nagyon jó (a kommentlista szerint is), lehet, hogy ért valamit az utóbbi év? 🙂 Már csak értelmezni kell megtanulnom amit hallok. 😀

Kicsit ide kapcsolódik, hogy a péntek esti klubban a koncert után a DJ-k megint borzasztóak voltak…

Written by in: Blogblogblog | Címke:

2 hozzászólás »

  • Marianna says:

    Bocsánat korábbi bejegyzésemért. Valami miatt nekem a február elsejei oldal jön be már egy ideje, a fene tudja miért. Most látom, hogy szorgalmasan nő minden, csak az én rendszeremben állt meg az idő
    Még egyszer ,ezer bocsánat!

  • Luxa says:

    Az ilyenekben az a jó, hogy az embernek hirtelen nagyon sok olvasnivalója van. 🙂 És természetesen semmi baj. 😀

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL


Leave a Reply


Warning: Undefined variable $user_ID in /data/6/1/6130f891-2f03-4d8e-bf56-e582f53b8452/luxa.hu/sub/blog/wp-content/themes/aeros2mh/comments.php on line 66

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol