Mar
31
2009
0

Szemelvények Stockholm történetéből

Nemrégiben (értsd, eddig nem volt időm vagy kedvem ezt a bejegyzést megírni) a Swedish Society tárgy keretében kisebb kirándulás volt Stockholmban, ahol egy várostörténész röviden beszámolt a város történetéről. Ebből következik most pár részlet. (A teljes hitelesség nem garantált, mert mocskosul fáztam. Jobban, mint északon.)

Stockholm, mint minden normális város (tehát nem mondjuk Dunaújváros – bocs Emese, Pitya ha olvassátok :P), egy évszázadokkal ezelőtt alapított erőddel és óvárossal indult. Az erőd természetesen nem véletlenül volt ott, ahol volt, Stockholm abban a csatornában fekszik, ami a Balti-tengert összeköti a Mälaren-tóval, vagyis kiválóan lehetett adóztatni és fosztogatni a tizenharmadik századi hajókat. A város neve is az erődből jön: Stock – erőd vagy fatörzs, holm – sziget (régiesen, mostmár csak simán ö).

A város tényleges magja, a mostani Gamla Stan (még mindig óváros) a környék legmagasabb pontján fekszik, ide építettek még egy őrtornyot, hogy még jobban körül tudjanak nézni. A másik legmagasabb pontjára pedig a főtér került. Ezt hívják Stortorgetnek (stor – nagy, torg – tér, -et – a/az). A tér jellegzetességei között megtalálható a Nobel Museum, a nincs templom jelenség és a Stockholmi vérfürdő. A Nobel Museumról azt hiszem már írtam, a nincs templom jelenség azt takarja, hogy a főtereken általában található egy templom, na ez itt hiányzik. A templomot ugyanis berakták a kereskedőház mögé, ekkor ugyanis a térségben a Hansa-szövetség hatása érvényesült, a pénz fontosabb volt, mint a vallás. A kereskedőházból lett mellesleg pár áttétellel a Nobel Museum.

Pár ház a régi főtérről

A vérfürdő pedig II.  (Jó) Keresztyén dán király műve volt, aki miután a tizenhatodik században elfoglalta a várost, általános amnesztiát hirdetett és meghívta a helyi vezetőket egy baráti hangulatú ebédre a főtérre. II. (Jó) Keresztyén dán király azóta Svédországban II. (Zsarnok) Keresztyén dán királyként ismert. Egyébként a dolog hosszabb távon sem volt túl sikeres, mert a mészárlást követően emelkedett ki az ellenállásból Gustav Vasa, aki kisöpörte a dánokat és egyesítette az országot. Királlyá választása máig nemzeti ünnep.

Balra püspököket végeznek ki, jobbra a korábbi királyt ássák ki

Balra püspököket szúrnak le, jobbra az előző királyt ássák ki

Az idők teltével persze a város bőven kinőtte a kezdeti, nem túl nagy szigetet, és végül a XX. század közepére érkeztek el arra a pontra, hogy komoly városátépítés során egy új városközpontot hozzanak létre. Svédország identitásának ekkor már komoly része volt, hogy márpedig mi modernek vagyunk és modern nemzetnek modern városközpont kell. Ki is írtak rá egy közbeszerzési pályázatot, amire számos nemzetközi beadvány érkezett. (A sokak által kedvelt Charles-Édouard Jeanneret-Gris például azt javasolta, hogy az operaház és a királyi palota kivételével romboljanak le mindent, majd építsenek fel egy oszlopokon nyugvó várost.) A pályázatot természetesen a pályázati bizottság elnökének cége nyerte (vagy valami hasonló volt), de idejében kiderült ahhoz, hogy a második helyezett tervét valósítsák meg. Ehhez persze még mindig le kellett rombolni a fél várost (központi pályaudvar és kéregközeli metró építése miatt), de a közvélemény támogatta a dolgot. Így alakult ki a város új főtere, a kor szellemének megfelelően egy dizájnos körforgalommal, mert az mutatja az ember és a technika együttélését. A dugódíjat az utóbbi pár évben vezették be…

A háromszögek a szintvonalakkal függenek össze

Written by in: Blogblogblog,Uncategorized | Címke:

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol