Jan
15
2009
2

Kungliga Tekniska Högskolan

A következő nagy ISS-es (még mindig a helyi HK cserediák szárnya) program a központi, valhallavägeni campus bejárása volt. A campus elég nagy, legalább kétszer akkora, mint a BME-é, de az épületei alacsonyabbak, és több másik egyetem is megtalálható benne, mint például a katonák, az operaénekesek és a nővérkék. Utóbbiaknak állítólag egy kórházuk is van valahol. Mindezek ellenére az épületek nagyrésze a KTH-hoz tartozik. Zömük színre hasonlít a Műszaki R, T és H épületeinek vöröstéglás dizájnjaihoz, de belül jóval felszereltebbek. Érdekes kivétel a HK Nymble elnevezésű épülete, ami stílusra talán az E-hez esik legközelebb, de leginkább ahhoz sem. És amikor ezt az ember éppen feldolgozza az elütő modernségét, akkor kiderül, hogy régibb, mint a többi: a harmincas években épült. Atomreaktora van a KTH-nak is, de sokkal kevésbé nyilvános, mint a miénk és talán nem is üzemel.

Még a betűtípus is BME koppintás

A túra után meglátogattuk az egyetem egyik, szünetben is nyitva tartó menzáját. Itt egy étkezés 69 korona (1725 Ft., kevesebb rémlett mentálisan), ezért jár egy kenyér vagy zsömle, egy tál étel, ami hús, hal vagy vega kaja, 4 dl üdítő és saláta. Sok saláta. Kivételesen itt nem lehet kártyával fizetni, mert elromlott a kártyaolvasó.  Az adag nem bőséges, de elég és még finom is. A tálcához jár még továbbá egy papírpohár is, amibe kávét lehet kérni, ha akar valaki. (És ha a kávégép nem lenne rossz és nem fogyott volna el a pótlásként adott kancsóból. Hiába, itt sem tökéletes minden, csak majdnem.)

Az asztalok tiszták. De tényleg.

Evés után egy nagy informáló és köszöntő előadás következett. (A felvezető csaj tökéletesen megfelelt a magas szőke svéd szépség sztereotípiának.) Az egyik érdekes előadást a biztonságiak főnöke (egy kb. ötven éves nő) tartotta, aki egész szimpatikus volt. Lényeg az, hogy ide is külön belépőkártya kell majd és ne tartsuk a biztonsági ajtókat tovább nyitva pár percnél, mert akkor jön a kommandó. Továbbá soha, de soha ne próbáljuk meg megsimogatni a kutyás őrök kutyáit, mert félreértik. Kivétel, ha az őrön nincsen mellény, ekkor a kutya tudja, hogy nincs szolgálatban. A másik érdekes előadást egy utazásszervező tartotta, aki Lappföldre tervez északifénynéző kirándulásokat. Beetetés, de a társaságnak a vége felé már csorgott a nyála. A hátulütője az, hogy eszméletlenül sokba kerül… :(

A búcsúzkodás és programfeliratkozás (autentikus svéd vacsora borral) után elindultam hazafelé, miközben igyekeztem kihámozni a telefonomból egy olyan Nordea (bank) címét, ami nincs nagyon messze és még nyitva van. Találtam is egyet a Solna Central elnevezésű metrómegállónál. Leszállás után kiderült, hogy Solna Centralban nem csak az a lényeg, hogy a Solna nevű előváros központjában van, hanem, hogy egy pláza. Azonban az itteni Nordea 4-kor bezárt. Semmi gond, számlát máshol is tudok fizetni, max azt a pár lényeges információért kell megint korán felkelnem… Be is másztam egy másik bankba, ahol mondták, hogy sajnos nincsen kártyaolvasójuk és akkor az automatájukat kéne használnom, ami pénzbe kerül. De ne aggódjak, a konkurens (!) Nordea bankról úgy tudják, hogy van kártyaolvasójuk és itt és itt van, menjek oda (!), akkor kevesebbet kell fizetnem (!). (Vagyis a plázában két Nordea volt, és a telefon nem tévedett, tényleg nyitva volt még.) Tehát a bankos a jutalékáról lemondva átküldött a konkurenciához, mert ott nekem olcsóbb. Még nem tértem teljesen magamhoz, amikor a Nordeában az ügyintéző megkérdezte, hogy nem akarom-e a számlát online befizetni, mert úgy nem kéne extrát fizetnem. Viccelődve hozzátette, hogy csak azért kérdi, hogy ne gondoljam, hogy itt ők ki akarnak rabolni. 😀 (Sajnos nem tudtam online fizetni, mert  még nem volt kártyám, és az Internetet már rendezni kellett.)

Ha már itt voltam, akkor vettem egy webkamerát és egy adag köhögés elleni gyógyszert is. Utóbbiban van Noskapin, laktosmonohydrat meg valami hordozóanyag. Ami viszont meglepett, hogy a WC 5 korona (125 forint) lett volna, ha nem költöttem volna el az összes készpénzemet még órákkal korábban.

Este megint sörözés következett, egyre többen vagyunk. Kiderült, hogy egész jól jártam a lakásommal, mert a koleszos szobák kisebbek és drágábbak. Cserébe persze közelebb vannak a belvároshoz, konkrétan leginkább 0 méterre. Ó, és a sör és bor sem olyan drága, ha Systembolagból van.

A másnap reggeli felkelésemet kicsit elszabotálta az órám, ugyanis az IKEA-beli bevásárlásom során kinéztem magamnak egy órát, ami úgy nézett ki, mint ami jó hangosan tud csörögni, meg olyan kellemesen retró kinézete is volt. Pechemre nem csak kívül retró, hanem belülről is, teljesen mechanikus. Szerencsémre tudom, hogyan kell őket naponta felhúzni és az esetleges pontatlanságokat korrigálni. Balszerencsémre elfelejtettem, hogy a csörgést sem elég csak beállítani, hanem külön fel kell húzni. :) Még jó, hogy nem volt annyira fontos ma korán kelnem…

Kattog is, de nem zavaró

A mai napom viszont elég sikeres volt, némi elvégzett munka mellé sikerült két olyan dolgot is megtalálnom, amit már rég szerettem volna. A szelektív papírgyűjtők természetesen közvetlenül a ház előtt voltak, csak elég megtévesztően néztek ki abból a szögből, ahonnan nézni szoktam őket. A papírbolt pedig egy újonnan felfedezett utcában van egy könyvesbolt mellett.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
Jan
13
2009
7

Ház és lakás, második rész

A  múltkori T-Centralenbeli találkozás persze nem volt teljesen döccenőmentes, Pressbyranból legalább kettő volt és egyesek ezeket sem találták meg, ezért egy H&M (hó ó em, mert ez is svéd, nem német, mint sokáig hittem) előtt találkoztunk. Némi evés és kavargás után ugyanabban a pubban kötöttünk ki, mint múltkor. És megint feltűnt mindenkinek, hogy még mindig jól néznek ki a pincércsajok.  Mivel kicsit köhögtem még, ezért sör helyett cidert ittam.

Legközelebb kicsit feljebb kell polcolnom a gépet

Kifele menet a vasútkedvelők kedvéért fényképeztem egy kis vágány és felsővezeték kombinációt, ami szerintem egész jó lett:

Hazaérés után kipróbáltam Eszti forró kamillateás-fürdős-izzadós gyógymódját, ami sajnos nem vált be, de kettőig nem tudtam elaludni. Ez többek között azért sem volt szerencsés, mert reggel hatkor kellett kelnem, ugyanis a mosógépfoglalás nem vár.
Le is vonultam szépen reggel hétre ruhával, mindennel a mosodába, bepakoltam egy gépbe, majd csodálkoztam, hogy miért nem indul el. Természetesen ezen is volt egy kulcslyuk, amibe egyetlen kulcsom sem volt jó, tehát különösen nem értettem a szitut. Dilemmámra hamarosan megoldás érkezett egy nem túl szimpatikusan kinéző vénasszony képében, aki rámripakodott svédül, hogy már pedig az az ő gépe. Rövid tesztelés után kiderült, hogy nem tud, vagy nem hajlandó angolul beszélni, de kihámoztam belőle, hogy a beengedés során a panel azt is kijelzi, hogy melyik mosógépek az enyémek. Mert, hogy kettő is. Ebből persze az is következik, hogy a rendszer nem hajlandó mosógépindításra, ha az aktuális jogosultja nincs a helyiségben. Azért ez elég durva. Mindenesetre innen a mosás simán ment, és szerencsére teregetnem sem kellett, mert van szárítógép.

Mosoda

A délelőtt folyamán volt egy kis intermezzo az a bankszámla nyitással, majd az IKEA következett. Itt elköltöttem egy nagy halom pénzt, pedig semmi drágát nem vettem. De sajnos sok kicsi sokra megy… Vettem szőnyeget, szemetest, lámpákat és pár fénycsövet is. (Itt a fénycsövek nem sokkal drágábbak, mint az izzók, 35 kr – 875 forint három darab.) Jellemző módon a mennyezeti lámpámban nem működik a fénycső, szerintem túl messze van az egyik érintkező, a benne lévő körtén vannak is külön kis óndarabok. De csak 40 wattos. Szerencsére az új lámpáim kiegészítésével még ez a 40 W is jó és egyébként is sokkal kevésbé rideg így a szobám. A falakra venni dolgokat viszont nincs pénzem és nem is lesz. De ha valaki küld képeslapot (esetleg fényképet :) ), akkor azt megígérem, hogy kiragasztom. A cím:

Vasagatan 9-319
172 67 Sundbyberg
Sweden

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jan
11
2009
3

Ház és lakás, első rész

A tegnapi napot Sundbyberg megismerésének szenteltem, vagyis tettem egy rövidebb sétát a környéken, illetve megpróbáltam a ház egyes jellegzetességeit megismerni.

Első küldetésem a szemetem kidobása volt, ugyanis már kicsit több volt, mint ami a kosárban elfért leginkább papírzsebkendőkkel. Pénteken már futottam ez ügyben egy sikertelen kört (mondjuk nem zacskóval a kezemben) a földszinten, a kukákat vagy bármi hasonlót keresve, teljesen sikertelenül. De még aznap este segítségemre sietett a sors, mert a kapun kimentemben összefutottam egy sráccal, akit még az ICT-s bemutatón láttam. Kiderült, hogy Marcusnak hívják, német, van egy nagyon helyes osztrák barátnője (Stockholms Universiteten tanul) és az,  hogy szemétledobó van minden szinten. Szelektív hulladékgyűjtő viszont a házban nincsen és eddig még a környéken sem láttam. (A papírt megszokásból külön gyűjtöm, majd veszek neki külön szemetest.)

Második küldetésem a mosás elintézése volt, ugyanis a ruháim szűk keresztmetszete csak egy hétre elég.

Mivel láttam, hogy van lent egy zárt szoba mosógépekkel, illetve mivel olvastam régebben egy blogbejegyzést a témában, ezért voltak tippjeim a dologról, csak a részleteket kellett tisztázni. Le is vonultam a szótárral a több oldal kiragasztott információs anyagot értelmezni, ami kicsit frusztráló volt, ugyanis egyrészt nem volt túl könnyű szöveg, másrészt az első oldal majdnem teljesen arról szólt, hogy a közösség érdeke, hogy mindenki tiszta legyen és jól érezze magát. :) Szerencsémre ekkor jött be a kapun egy svéd bácsi, aki rögtön értette, hogy a gyámolatlan külföldi itt segítségre szorul és elmutogatta a mosógépfoglalás mikéntjét.

A mosási időpontokat előre foglalni kell kétórás intervallumokban, ezek általában napokkal előre betelnek, nekem hétfő reggel 7-től 9-ig jutott. A kis elektronikus ajtónyitó kulcstartóm ekkor és csak ekkor beenged a szobába, ahol felrakom a mosást, majd 9 előtt kicsivel visszajövök kipakolni. Azt nem mondta, de tippre a heti mosásszám korlátozva van, illetve lehet a szobában mást is (talán szárítást?) csinálni, de ezt elfelejtettem megkérdezni. Mindenesetre tök jó arc volt, állítólag szereti a tokajit, van pár amerikai magyar ismerőse és tűrhető kiejtéssel el tudja mondani, hogy “egészségedre”. :)

Ezután sétáltam egyet a környéken és felfedeztem a különféle boltokat és bankokat (hétfőn nyitok számlát), minden van, ami érdekelt, kivéve papírbolt és gyógyszertár, ezeket majd még megkeresem.

Most hívtak, hogy menjek be és találkozzak velük T-Centralenben egy Pressbyran előtt. Azt hiszem, ebből telefonálgatás lett, ugyanis a Pressbyran a helybeli Relay (nagyrészt újság, kis részben mindenmás), a T-Centralen pedig a központi vasútállomás. Ez utóbbi akkora, mintha a Keleti pályaudvart, az Etele teret és a Népligeti buszvégállomást összerázták volna és óvatosan hozzáadagoltak volna négy-öt Deák térnyi metrót.  Szóval nem lesz egyszerű egymást megtalálni. :)

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jan
07
2009
11

Az első lakásom

A ma reggeli felkelés a várakozásaimmal ellentétben meglepően könnyen ment. Felhasználtam a reggeli jegyemet a hostelben, összecsomagoltam majd elindultam a KTH irányába, hogy átvegyem a kulcsomat meg hasonlók. Azért gyalog nem volt olyan közel, de útközben csináltam egy képet, a bal oldalán egy kis kötött pálya is látható.

És végre egy kis víz.

Nagy nehezen megérkeztem a KTH megfelelő épületébe, ahol már javában valami beszélgetős ismertetős dolog folyt. Ezen kicsit meglepődtem, otthon bármilyen reggel 8-tól este 8-ig meghirdetett közösségi program legkorábban 11-kor kezdődik. Mondjuk lehet, hogy itt is így van, de mint kiderült, egy csomó emeberkének reggel jött a gépe és már hat óta ott voltak. Kb. érkezésem után negyed órával kiosztották az ISS (International Student Service), ebben pár ismertető papíron és egy kuponfüzeten kívül volt egy nagyon fontos dolog is: egy Tele2-s SIM kártya. Fontosabb tulajdonságai:

  • Rendkívül bonyolult pin kód: 0000
  • Minden ISS-s és más cserediák ingyen hívható
  • Kapcsolási díj 17 Ft, egy perc Svédországban 17 Ft, SMS 12,5 Ft, MMS 42 Ft
  • Magyarország vezetékes 12,5 Ft, mobil 86,25
  • +46762078867, amint feltöltöm

Sajnos azonban bejelentettek egy kevésbé kedves dolgot is, diákigazolvány csak két hét múlva, addig teljes árú bérletet kell venni. (A svédeknek is egyébként.) Ez csekély 690 kronorba, azaz 17250 forintba került egy hónapra. Elvileg talán visszaváltják időarányosan… Egyébként egy mágneskártya, a metróbeléptetés például a klasszikus forgóvillás módszerrel történik. (Igen, majd lesznek képek erről is. :) )  A metró szép gyors és tiszta. A külvárosi aluljárókban már találkoztam két zenélős koldussal is, de belvárosban eggyel sem.

Miután átvettem a kulcsomat a könyvtárban ellátogattam Kistába, ugyanis itt van a mi karunk és a koordinátor. Aki kedvesen közölte velem, hogyha figyelmesen elolvastam volna a papírt, amit küldött, akkor tudnám, hogy nem ma, hanem kedden lesz eligazítás. Zut. Semmi gond, legalább megnéztem Kistát is. Erről még szerintem lesz post, egyelőre elég, ha annyit mondok róla, hogy olyan, mintha a Lágymányosi Tudásparkot minden irányban megszorozták volna négyel és az egész alá raktak volna egy Westendet. Impresszív na. Az itteni metrómegállóban láttam életem első defibrilációját is, durva volt.

Innen Sundbyberg felé vettem az irányt, ahol megkerestem a Vasagatan 9-319, 17 267 Sundbyberg, Sverige címet. Nem ment könnyen, végül a telefonom GPS-e is kellett hozzá. Utána kicsit meglepődtem, azt hittem kollágium lesz, pedig nem is, egy nagy házból bérel a KTH lakásokat. Vagyis kaptam egy teljes lakást. Ezért az előzetes hírekkel ellentétben csak 75.000 forintot kell fizetnem, plusz az internetet. Amit az előző lakó szerencsére nem mondott le, csak hagyott egy átírási szerződést. Ez szerintem tök rendes volt tőle, ezúton is köszönöm neked Benoit Marion! :) (Internet: 230 kr/hó, 5750 Ft/hó; 10/10 LAN) Továbbá a csajtől és az elődjeitől örököltem még pár cuccot, amik közül a fontosabbak: eszméletlen sok szett ágynemű, vasaló, 8 db szivar (első látogatóé), edények, evőeszközök, tisztítószerek, két hangfal. De például szemetes nincsen, és nekem szőnyeg is hiányzik. Na, majd IKEA után…

Albumban látható a többi kép is a lakásról.

Ui.: Kommentelni lehet, csak a bejegyzés címére, vagy a dátum alatti számra kell klikkelni.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jan
06
2009
5

STF Fridhemsplan

Mint azt hiszem már írtam, az első két napot a repülőgép menetrendek és Ms. Cristina La Verde szabadsága miatt egy hostelben töltöm. Ezt persze még otthon lefoglaltam, az ember szálláskeresési pozícióját nagyon gyengíti, ha egyrészt van nála egy nagy Samsonite bőrönd, másrészt kint -10 fok van. Az első kinézett hostelről a neten borzasztó vélemények voltak, ezért az STF Fridhemsplan mellett döntöttem. Az STF azt jelenti, hogy Hostelling International kártyával olcsóbb (egyes helyekre nem is lehet menni a kártya nélkül), ezért még otthon kiváltottam a kártyát. Itt is ki lehetett volna, csak drágább. A tömegszálláshoz semmi kedvem nem volt, ezért a két napra egy egyfős szobát (enkelrum) vettem ki, összesen 900 koronáért (86 EUR vagy 22700 forint).

A szoba nem túl nagy, de van kényelmes ágy,  Internet és a folyosón tiszta zuhanyzók. A hostel kívülről így néz ki:

Az STF felirat felett lakom

Ha ráklikkeltek a képre, akkor az albumban többek között meg lehet csodálni a szobámat, amiben sikerült már most egy kisebb kupit összehozni. A hostelre, meg úgy általában a városra jellemző, hogy erősen akadálymentesített, a fürdőszobában például a bőséges hely mellett legalább hat segítségkérő gomb van, az utcán minden jelzőlámpa kattog és az útburkolat érdessége sem teljesen véletlenszerű. Ami viszont a jelzőlámpákon elsőre meglepő, az az, hogy nem villog a zöld, hanem rögtön piros van.  Ezen persze a svédek habozás nélkül átmászkálnak, tehát annyira azért nem szabálykövetőek.

Ha már kimentem az utcára, akkor vásároltam is (najó, ez már tegnap megtörtént), vettem sajtot (vmi kék cucc), sonkát és lepényt (Polarbröds Hällakaka). Itt kifili helyett ez van, de nem baj, nagyon finom és nem morzsál. Kicsit meglepő, hogy a pénztáros csak papírpénzzel foglalkozik (bár az intenzív bankkártya használat miatt azzal sem nagyon), a fémpénzeket egy, a pénztárhoz csatolt automatába kell bedobni és a visszajárót is ez a gép adja. Első körben nem is értettem, miért nincs visszajáró… Mivel már van valamekkora választékom, ezért beszúrok egy képet a svéd pénzekről is:

A tízkoronás nagyon pici, de cserébe vastag és nehéz.

A második bevásárlásról elhoztam a blokkot, ezért kb. képet tudok adni az itteni árakról:

  • Apelsinjuice: 1l narancslé, ICA saját márka – 12,5 kr, 315 Ft.
  • Apelsin: narancs – 18,95 kr/kg, 478 Ft/kg.
  • C-vitamin hallon: Eper ízű pezsgőtabletta – 21,9 kr, 552 Ft.
  • Läkerol original: cukorka – 11,9 kr, 300 Ft.
  • Näsdukar balsam: 72 db pzs – 21,9 kr, 552 Ft.
  • Plastkasse: zacskó – 2 kr, 50 Ft.
  • Ramlösa Blaabär: áfonya ízű ásványvíz, 1,5 l – 10,9 kr, 278 Ft.
  • Pant: üvegbetét – 2 kr, 50 Ft.

Ezután körülnéztem a plázában, hogy hol tudnék valami poharat venni, majd a környéken is. Egy boltot találtam végül, ahol megtettem első áldozatomat a svéd design oltárán, vettem magamnak két bögrét:

design by lovisa wattman

Szépek, szépek, meg van gumitalpuk, de beértem volna egy szimpla üvegpohárral is. De az nem volt. :) Ezt kártyával fizettem, nem egészen négy másodperc alatt már ki volt nyomtatva az aláírandó bizonylat. Már érzem, hogy fájni fog, amikor hazamegyek és a boltos fél percig szünnyög a leolvasóval. A bevásárlás után elmentem enni is, a tegnapi Mcdonalds után egy török gyorséttermet választottam, 75 kr-ért (1890 Ft) ettem egy hatalmas kebabriksmatot. Finom volt, de a hűs fűszerezése otthon jobb. Azért remélem, hogy a belvárosból kicsit kintebb (mondjuk Sundybergben, ahol lakni fogok) olcsóbb az étkezés…

Written by in: Blogblogblog | Címke:,

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol