Oct
24
2009
1

Halászlé

Ezt a bejegyzést Attila kedvéért írom, akinek még a SOTE gólyabálján is az volt az egyik első megjegyzése, hogy minden reggel ránéz a blogra és sosincs semmi új. :)

Kicsit már régen voltak a dolgok, de szerencsére sok fotót csináltam és így fel tudom idézni az érdekesebb részeket. Szóval május vége felé járunk, ami azzal jár, hogy a társaság egy részének lejár a lakásbérlete és nemsokára távoznak (ők azok, akik öt hónapra igényelték és biztosak voltak abban, hogy nem buknak vizsgán – a pótvizsgák júniusban vannak…). Mivel korábban már többször volt olyan nemzeti vacsi, ahol valaki főzött egy nemzeti kaját és mindenki evett belőle, ezért én is úgy gondoltam, hogy alkotok egy ilyet.

Hozzávalók domináns része

Választásom a halászlére esett, a receptet apukámtól kaptam még otthon, sőt a biztonság kedvéért ki is próbáltam. A svéd körülmények persze kicsit mások mint a magyarok, az édesvízi hal például méregdrága, ezért eretnekségre vetemedtem: lazacból és egy beazonosítatlan másik halból (nem volt szótárban sem) készítettem az igazi tiszai halászlevet. Így is kisebb vagyon volt persze hét főre, de hát ez volt a legkevesebb.

A fáradtságos munkámnak meg is lett a gyümölcse, mindenkinek ízlett, talán nekem a legkevésbé: ők valamilyen finom levest vártak, én meg halászlét. (Ez egyébként a múlt héten sütött túrós sütinkre is igaz: nekem ízlett legkevésbé, pedig én választottam a receptet…)

Ziadnak is ízlett, bármilyen csúnyán is néz.

A vacsora után lassan búcsúk következtek: Ernst és Dominik másnap hazarepültek és Rémi is nemsokára elindult a norvég buszos túrájára. Hejdå!

Képek: Vegyes3 album 55-77.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jun
17
2009
0

Osqvik

Az itteni HK honlapján már tavasz elején felfigyeltünk arra a kijelentésre, hogy a tagsággal járó előnyök közül az egyik, az egy nagyon pici tulajdonosi hányad egy vidéki nyaralóházban. A reklámanyag szerint tengerparti, szaunás, körülbelül 25 férőhelyes és bármikor ki lehet bérelni aránylag olcsón. Mivel két ismerősnek (Bernhardnak és Manuelnek) is épp szülinapja volt, ezért jó előre lefoglaltuk május végére.

El is indultunk egy, már/még kellemesen meleg szerda reggelen Oskviq irányába busszal. A 25 kilométeres út mondjuk nem telt zökkenőmentesen, véletlenül eggyel korábban szálltunk le, az egy óra gyaloglást azért szívesen kihagytam volna. (A bérletek egyébként itt is érvényesek voltak.)

Kilátás

Maga a ház tényleg elég nagy, szerintem negyvenen is elférnének, mi tizenvalahányan elég szellősen voltunk. A tengerpart is tengerpart, de a ház és a víz között elhelyezkedő tízméteres szintkülönbség kimaradt valahogy a prospektusból… Annyira mondjuk nem baj, mert a szaunát szerencsére a víz mellé rakták.

A ház belülről nagyobb

A nap hátralevő része így szaunázással és grillezéssel telt. (Tanulság: a molóról érdemes előre és nem oldalra ugrani, a lábujjam a kő okozta vágás után napokig gyógyult…) Meg persze a Floris által bemutatott lóverseny nevű ivós játékkal, a szabályokat itt helyhiány miatt inkább nem mutatnám be, de nagyon szórakoztató és csak egy pakli kártya kell hozzá. (És természetesen ipari mennyiségű alkohol.)

Bernhard ajándékának egy része

Este volt a BL döntő is, de érdeklődés hiánya miatt a megnézése elmaradt, mert az a szülinapos, aki miatt készültünk notebookkal és nettel, az nem jött el. Azért annyira nem is hiányzott…

Képek: Vegyes3 album 1-54.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jun
16
2009
4

Tárgyak – Telecom Policies and Regulatory Principles

A negyedik negyedévben az egyik új tárgyam a címben található Telecom Policies and Regulatory Principles volt.

A hivatalos svéd név Policy och regleringsprinciper för telekommunikation, ami nekem kicsit gyanús, de minden rendszerben így hivatkoznak rá. A tárgy egyébként szabályozói oldalról közelíti meg a távközlési cégek piacát: hogyan viselkedik egy hatékony távközlési felügyelet (ez nálunk az NHH), mikre kell figyelni, hogyan nyomják egymás fejét a víz alá a szolgáltatók. Ami tevékenység egyébként a kedvenc sportjaik közé tartozik, az eladó egyik kedvenc példája az volt, hogy X telefontársaság a dél-afrikai piacnyitáskor egy Boeing 747-nyi ügyvédet dobott át az USA-ból a kezdeti nehézségek elsimítására.

A többi tárggyal ellentétben itt nem kellett vagyonokat kifizetni a tankönyvekért, ehelyett az ICT Regulation Toolkit olvasgatását javasolták, amiket nem túl szép, de elég jól tanulható diákkal egészítettek ki.

A kicsi sárgák a felhasználók, akik azért nem mindig mosolyognak

A kicsi sárgák a felhasználók, akik azért nem mindig mosolyognak

Útközben meg kellett írni párban vagy hármasban egy esszét is valamilyen kapcsolódó témáról, én egy kolumbiai csajjal kerültem párba. Őt Liliana Garcia Alonsónak hívják és a legtöbb itteni ICT (infó- és telekomkar) hallgatóval együtt Master képzésen van. Némi alkudozás után abban egyeztünk meg, hogy a digitális televíziós rendszerekre való átállásról fogunk írni, kicsit közelebbről megvizsgálva a dél-amerikai helyzetet, ez ugyanis itt az érdekesebb kontinensek közé tartozik. Akit kicsit jobban érdekel a téma, az letöltheti az előadásunkat innen. (PowerPoint 2007 formátumban van.) Az esszé megírása után egy másik társaság művét is értékelni kellett (a peer reviewt Svédországban egyébként is szeretik), majd előadást tartottunk egymásnak, amit gyors vita követett. Ez annyira jól sikerült, hogy utána a társasággal külön el is mentünk ebédelni a helybeli plázába. (Itt tudtam meg például, hogy iráni állampolgárként Svédországba repülni időnként elég megalázó a biztonsági intézkedések miatt. :( )

Én, Liliana és a tanár.

A vizsga maga elég egyszerű volt, gyakorlatilag a tavalyiakból ollózta össze. (Hogy mennyire nem változott a vizsga, az az utána következő beszélgetésből derült ki, a válaszok ugyanazt a mintát követik évek óta – kis emlékeztető, hogy milyen kis apróságokat érdemes észrevenni…) Egy hibám volt, ez alapján a jegyem A lenne, de számít az órákon és a prezentáción nyújtott teljesítmény is. Nem nagyon aggódom, mert eléggé bejött neki az előadásunk, csak igazán feltehetné már a netre a hivatalos eredményt is. Addig ugyanis nem kapom meg az ösztöndíjam utolsó részletét, amíg le nem adtam egy papírt a jegyeimről…

Vizsga után mellesleg megnéztem Liliana útlevelét, és kisebb megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy borzasztóan nem tudom belőni az emberek életkorát, azt hittem, hogy pár évvel idősebb, mint én, mondjuk 25-28. (Mini közvéleménykutatásom is hasonló eredményt hozott.) A helyes választ megtudod a továbbra kattintva…

Képek: Vegyes2 album 473-475.

(tovább…)

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jun
10
2009
1

Tárgyak – Svéd kezdő

For  people arriving via a Google search for Tom Nässbjer of KTH: I can just say that he was a great teacher, I’ve definitely progressed with my Swedish knowledge under his hands.

Bonus points for added cultural and linguistic information. Also for sarcasm. :) Thank you very much, Tom! – Luxa, 2009. 10. 31.

Végre megint van szabadidőm, elkezdem behozni magam. Ha minden oké, akkor június végére pont június végén fogok tartani…

Mivel a tárgyaim nagy részéből már meg vannak az eredmények, emiatt akár be is mutathatom őket, hogy mégis milyen itt kint tanulni. (Igen, én csináltam olyat is.) A svéd vizsgám volt leghamarabb, így azzal kezdem.

A svédet itt kezdő szinten tanultam, ugyan otthonról is nagyon sok mindent hoztam, de nem akartam (még egyszer) abba a hibába beleesni, hogy valaminek az alapjait nem tanulom meg rendesen. Ezt a döntésemet nem is bántam meg soha, kellemes versenyelőnyöm volt a többiekhez képest, és most már tényleg tudok rendesen fejlődni.

Az svédórákra itt hatalmas igény van, ezért érdemes minél hamarabb jelentkezni, a helyek száma erősen korlátozott. Ennek egyébként a master studentek (akik Msc-t csinálnak itt 2-3 évig)  járnak rosszul, ugyanis exchange-ről a bekerülés automatikus, masterről meg valami tanulmányi eredményekkel súlyozott van. Amit persze rendkívül igazságosan az ősz közepi vizsgák után csinálnak, tehát amikor a népnek még csak fele tárgya van meg.

Az órákon ennek megfelelően a társaság nagyon vegyes, mind életkorban (azért a huszonkevés a tipikus), mind nációban. A mi hivatalosan harminc, bejárósan tizenöt fős osztályunkban például volt egy halom kínai (ők még áprilisban sem nagyon tudták a Vad gör du?-t), egy thai (Koblaknak furamód ment a dolog), pár vegyes muszlim (ők valahogy félúton Sam kivételével eltünedeztek) és európaiak.

Koblakkal, ő ült legtöbbet mellettem

A tanáron mindig sok múlik, mi elég szerencsések voltunk, egy Tom Nässbjer nevű régimódi svéd úriembert kaptunk, széleskörű műveltséggel és nyelvtudással, fanyar (kicsit néha túl csipkelődő) humorral és elég határozott nézetekkel a világ alakulásáról és Svédországról. (Mellesleg fiatalkorában egyike volt azok közül, akiket bevittek a metróellenes favédő tüntetések után.) A határozott nézetek miatt az órák idejének negyede kulturális előadással és Signora Valeria Perellivel való vitatkozással telt. Az olasz Valeria ugyanis szélsőséges ateista, kommunista és természetesen egyik sem szívesen hagyta másiknak az utolsó szót. 😀 Én nagyon élveztem, és mivel Tom egyébként nagyon jó tanár, így a haladással sem volt gondunk.

Tom elmondása szerint abba a generációba tartozik, amely azt szokta meg, hogy a képeken nem mosolygunk

A tankönyvek mindenesetre elég jók voltak, bár a bugyuta történetek – mint minden nyelvkönyvben – itt is megvoltak. A félév során katalógus volt, ezt különféle okokból épphogy sikerült behúznom a szükséges 80%-ra, illetve egy halom fogalmazást kellett leadni (Én és a családom, Szabadidő, A lakásom, stb.). A vizsgában szintén volt egy fogalmazás, illetve szóismeret meg nyelvtan. B lett, ezzel kb. elégedett vagyok, kicsit azért reménykedtem az A-ban.

Tankönyvek, jó drágák

Képek: Vegyes2 391-410.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
May
20
2009
0

Szorgalmi időszak vége

A tanév vége itt is ugyanolyan rohanással telik, mint bárhol máshol, bár itt ZH-k nincsenek. Befejeződnek az előadások, elbúcsúzunk a tanároktól (már akitől érdemes, de ebben a negyedben mindenki nagyon jóarc volt – ezt nem tudnám elmondani a Mobile Businesses arcról, igazából nem csinált semmi rosszat, csak nem úgy javította a vizsgámat, ahogy szerettem volna) és igyekszünk megfelelni az aláírási követelményeknek.

Ez nekem leginkább esszéírásban valósult meg, svédből összesen hat esszét kellett leadni (másoknak ötöt, de nekem sok volt a hiányzásom), ebből nekem volt még hátra négy. Svéd társadalomból is esszé, illetve egy másik esszé értékelése. Ez utóbbinál egyébként meglepett az oktatók maximálisan pozitív hozzáállása az esszém késéséhez, még ők kértek bocsánatot azért, mert késtek a válaszaikkal. Hihetetlen. Telecom Policy and Regulatory Principlesből szintén esszé volt, illetve egy előadás, ezt egy kolumbiai csajjal csináltam. Végül le kellett adnom egy házit még Wireless Transmission Techniquesből, ez most egyéni volt. Az egyes órákról majd lesz külön-külön post később.

Jujj

Szerencsére volt játék és mese is, nem csak tanulás. François és Morgane szülinapjára elmentünk egy belga sörözőbe, ez itt is méregdrága, de nagyon finom söröket árulnak. Morgane egyébként az egyik leggazdaságosabb ember, akit ismerek, már egy pohár sörtől is képes legalábbis becsípni. Egyébként is teljesen őrült, de jól áll neki. Mindenesetre kihasználtam pillanatnyi akaratgyengeségét sikerült kialkudnom belőle az egyik korábbi ígéretem visszavonását. (Pontosabban azt sikerült kialkudnom, hogyha a másnapi lappisi buliban nem tudja nekem megmutatni a majmát, és pasija nem számít, akkor készíthetek róla fényképeket. Lefogadtam volna, hogy másnapra beszerez egy plüssmajmot, de nem volt rá ideje.)

François, Rémi, Julien

A másnapi szülinapozás (hivatalosan ez volt Morgane ünneplése) egyébként jól sikerült, bár az elején kicsit elnyomva éreztem magam, egyedül voltam kb. húsz frankofónnal, nem baj, amúgy sem gyakoroltam évek óta a nyelvtudásomat. Olyan is volt. Szerencsére hamar megérkeztek az osztrákok is.

Franciák

Képek: Vegyes2 album 322-390.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
May
14
2009
0

Boszorkányok éjszakája, második rész – Park és tábortűz

A rektor beszédének meg nem hallgatása és ebéd (szokás szerint csak a Max volt nyitva a megfizethető helyek közül) átvonultunk a rét zsúfoltabb felére megkeresni az ismerőseinket és figyelmen kívül hagyni a közterületen való alkoholfogyasztás tilalmát. Kivételesen nagyon szép idő volt, a napszemüvegen kívül szolidan le is égtem, naptej nem volt nálam, eszembe sem jutott, hogy szükség lenne rá. Megint találkoztam Marcus pár osztrák ismerősével, akik feltették azt az egészen indiszkrét kérdést, hogy akkor mi is van azokkal a magyarországi cigányokkal? Aú. Rövid 20 percben válaszoltam a kérdésre.

Louis vett magának egy zseniális napszemüveget

Pár óra pihenés után elmentünk körülnézni, hogy milyen lehetőségek vannak esetleg táncolni.

Itt megtaláltuk az eddigi legjobb DJ-t Svédországban, a srác zenéje is jó volt, és még az átvezetései is tökéletesek voltak. A zene kisebb hátulütője az volt, hogy sem éneket, sem hangszereket nem tartalmazott, de ezt ugye Öcsi áldásos befolyásának köszönthetően már legalábbis megszoktam.

Ritka, mint a fehér holló

Mire meguntuk, addigra már lassan indulhattunk is Gamla Uppsalába (ugye itt voltak a sírdombok), ahol az ünnepet hatalmas tábortűzzel zárták le. A hatalmas, az tényleg nagyon nagyot jelent, ekkora tüzet (egyetlen, kevésbé szórakoztató kivétellel még sokkal korábbról) még sohasem láttam, a lángok többembernyiek voltak.

A pici pöckök az emberek

Mindenféle tiltással nem törődve az emberek simán felmásztak a sírbuckákra, ami már csak a gyönyörű naplemente látványa miatt is bőven bocsánatos bűnnek tűnt, és még csoportfotók készítésére is kiváló alkalmat adott.

Amikor utoljára itt voltam, még fehérek voltak

A városba való visszatérés után végül egy zenés-táncos szórakozóhelyen kötöttünk ki, majd az utolsó vonattal hazamentünk.

Balról jobbra: Bernhard, Ziad, Sonja, Ernst, Dominik, Pierre

Képek: Vegyes2 album: 293-321.

May
13
2009
0

Boszorkányok éjszakája, első rész – Boat race és grill

A Valborgfest egyike Svédország nemhivatalos ünnepeinek, elvileg munkanap, de a mi óráinkat inkább átrakták más napra.  Ez egyébként KTH-n belül sem általános, a Katelijn nevű holland ismerősöm órái például meg voltak tartva, ami neki azért sem tetszett annyira, mert a holland királynő koronázása is április 30-ra esik és szintén nagy ünnep.

Azért a város így is tele volt narancssárgába öltözött és holland zászlóval kipingált lánykákkal.

Szóval a Valpurgisz-éj egy pogány ünnep volt, némi melegköszöntéssel kombinált védekezés a gonosz szellemek ellen. A kereszténység persze rátelepedett és Szent Valpurgisz (kicsoda?) ünnepének tette meg, így mindenki jól járt, az egyház megnyugodva vehette tudomásul, hogy ezt is kipipáltuk, a nép pedig tovább csinálhatta azt, amit addig. Ebből mostánra már csak a dalok éneklése, tábortűzrakás, illetve nagyon tradicionális svéd vidékeken a zöld ágakkal való körbejárás maradt meg. Egyes hagyományokat legerősebben a diákság ápolt, ezért a legnagyobb népünnepély a legrégebbi egyetemi városban, Uppsalában van. (Illetve délen Lundben.) Szépen meg is vettük az SJ (MÁV) jegyeket Uppsalába. Akartunk még Nations belépőt is venni, ezek eszméletlen jó, éjszakába tartó egyetemi bulikba való belépéshez kellettek volna, de az árak 400-800  koronáig (12-24 kHUF) mozogtak külsősnek, ennyit azért nem ért meg.

A nép Boat Race-re vár

Az első nagy esemény a Boat Race volt. Ezt az uppsalai, egyébként kétes tisztaságú csatornában rendezik, az egyetem hallgatói saját építésű, minél viccesebb csónakokkal igyekeznek túlélni a csatornát, a vízeséseket és egymást. Erre (mint az egész rendezvénysorozatra) az egész város kivonult, kőkemény rendőri jelenlét mellett. Ekkor még komolyan vették a közterületen való alkoholfogyasztás tilalmát. A különféle tutajok és csónakok szinte mind nagyon jól néztek ki, bár a gyűrődést nem mindegyik élte túl.

A háttérben a kevésbé szerencsések roncsai láthatóak

Személyes kedvencem az atomerőmű, a temető és a törött karika mellett a sakkfigura volt, amit egyébként hidanként le kellett bontani, mert túl magas volt ahhoz, hogy átférjen alatta. Nem tudom, hogy a vízesésen, hogyan vitték át.


Under the Bridge

A vízesést minden hajónak óvatosan kellett megközelítenie, a gyorsabb részen a legtöbb hajó szétesett volna, persze volt olyan, amelyik a lassabbon is. A partot biztonság kedvéért itt telerakták vizimentővel.

Tradicionális kínai hajó próbálkozik (sikeresen)

A verseny után bevásároltunk ebédre, vettünk egy kis miniatűr, egyszer használatos grillkészletet, virslit és valami fura fűszerezésű kolbászt. Kerestünk a parkban egy elhagyottabb helyet (elég nehéz volt), és szépen megsütöttük a kaját. Valahogy nem volt az igazi, de azért jóllaktunk.

A réten

Háromkor kivonultunk az egyetemi könyvtár elé, ahol szépen hagyományosan felsorakoztak az egyetem régi és új diákjai, majd a fehér sapkájuk lengetésével köszöntötték a meleget. (Ugye van, ahol ilyenkor jön meg a meleg.) Azért kicsit látványosabbra számítottam. Ezután a rektor kezdett el egy hosszú beszédet mondani, ezt már nem vártuk meg, svédül volt.

A különböző zászlók a különböző karokhoz tartoznak

Képek: Vegyes2 album: 235-292 (utána már spoiler).

May
12
2009
0

Esszék, vendégek

Úgy tűnik, az esszéírás borzasztóan csökkenti a bloghoz való kedvet. A héten állandóan esszéket írtam, ma reggel nyolckor kellett leadni az utolsót.

Hét óra ötvenháromkor töltöttem fel, tehát még bőven időn belül voltam. Ezzel függ össze egyike a kevésbé népszerű véleményeimnek: a Word 2007 jobb, mint az Open Office 2.1. A kezelőfelületet kicsit szokni kell, de utána sokkal könnyebben kezelhető. Persze egy csomó funkciót kiloptak az OO-ból, de ez engem különösebben nem zavar, amíg használhatóbbá válik tőle a program. Viszont van egy olyan hibája, hogy az alapértelmezett ábraszámozásból nem tud ábrajegyzéket csinálni. (Pontosabban a képaláírásokban sor elején található mezőváltozókat nem tudja lekezelni, így vagy kell eléjük rakni egy space-t, vagy stílus alapján kell ábrajegyzéket csinálni.) A felfedezés egyébként Bíró Zolihoz köthető, aki nem különösebben értékelte, hogy diplomaírás közben ilyennel is kell foglalkoznia. Ezért némi sörért cserébe átpasszolta a problémát nekem. :)

Anyád

Anyád

Szóval nemrégiben (két hete :)) itt voltak Klauék (Klau, Magdi és Peti), ők Norvégiában tanulnak egy Hønefors (svédül én ezt nefossnak mondanám) nevű helyen, Oslótól északnyugatra. Megmutattam nekik Stockholmot, azt mondták sokkal szebb és vonzóbb, mint Oslo. Ez van, jó helyre kell jönni Erasmussal. 😛 Most jöttek jól a Swedish Society órán tanultak, kiderült, hogy tűrhetően jól tudok idegenvezetni a városban. Ha mégsem így van, akkor max. kijavítanak ha és amikor olvassák.  Távozásuk előtt még elvittem őket egy Erasmus buliba, az előValborg keretében. Ez szokás szerint a Nymbleben (HK épület) volt, jellemzően ez volt ott eddig a legrosszabb parti, csak egy teremben volt zene és az is pocsék. Petivel meg is untuk kicsit a dolgot, a csajok persze még maradni akartak, ám legyen, maradtunk. Visszafelé Magdit megpróbálta felszedni pár portugál srác, akiket azzal próbált lerázni, hogy hát ő a várostól nagyon messze lakik egy Sundbyberg nevű helyen tehát bármennyire szeretné, úgysem ugyanarra mennek haza. Az egyik srác még a liftben is velünk volt, egy szinttel feljebb lakik, mint én. Magdi azért kiábrándította szegényt így is. :)

A svéd tanárom valahol a háttérben lakik

A svéd tanárom valahol a háttérben lakik

Másnap reggel ők háromnegyed óra alvás után elindultak Skavstára, ez Stockholm kisebbik nemzetközi reptere, legalább egy órányira van. Én három óra alvás után elindultam Uppsalába, erről majd holnap írok.

Magdi és Klau a városháza előtti lovon

Képek: Vegyes2 album 163-234.

May
02
2009
2

Április vége

Az április nem volt a legtermékenyebb blogírás szempontjából, és májusra sem ígérek sokkal jobbat. Sok a dolgom és a tanulás mellett, ha szórakozni is akarok valamennyit, akkor a számítógép előtt töltött időm csökken…

A kronológiában ott tartok, hogy visszajöttem Stockholmba. Az egyik első dolog amit észrevettem, hogy a nyár itt késik egy kicsit – otthon rövidnadrág/miniszoknya, itt kabát. Az észrevételnek mondjuk választhattam volna azt a módját is, hogy megnézem a neten az időjárásjelentést; én elmentem egyetemre az otthon megszokott nyári ruháimban, mert olyan szépen süt a nap. Egy óra múlva öt fok volt és megfagytam. A második dolog pedig az, hogy a nap viszont sokáig van fent és elég lapos szögben – órákig képes pont betűzni az ablakomon, szerencsére a sötétítőfüggönyök segítenek. Egyébként Miki javaslatára áttértem a félig megsütött kis bucik vásárlására és házi megsütésére: nem szárad ki, amíg nem sütöm meg és finom. :)

A fokhagymás a legjobb

Csütörtökön a Swedish Society órával meglátogattuk Stockholm egyik elővárosát. Ez nem olyan félig-meddig külváros, mint Sundbyberg, ez igazi agglomeráció: metróval majdnem egy órába tart kijutni. Ahol mi voltunk, Alby, az tipikus példája a metróra gyöngyszerűen felfűzött külvárosnak: az állomás környékén közintézmények és boltok, valamint egy parkolóház (ezt itt lebontották, mert túl sok volt a drogos és elűzték a polgárokat), körülötte a lakótelep. Akkor a kisgyerekes családok költöztek ide, most a bevándorlók, a lakók kb. fele, a gyerekek kilencven százaléka bevándorló. (Akinek legalább három nagyszülője külföldön született.) Nem csoda, az ingatlanárak körülbelül kétszer annyiba kerülnek a belvárosban, mint itt. A környék egyébként kellemesen tiszta, bár a kísérő hölgy szerint előző este volt a heti takarítás, általában kicsit piszkosabb. Annyira nem vészes a hely egyébként, de én jobb helyen élek. Meg közelebb.

A vendégelőadó és egy osztrák punk

Pénteken éppen sétáltam kifele a lakásomból, amikor a találkoztam a szembeszomszéddal, és megkérdezte, hogy hallottam-e a tűzről. Nem, vasárnap jöttem haza, milyen tűzről? Oh, nem olyan rég, most volt egy órája, még a tűzoltók is itt vannak, a hatodikon valakik elmentek bevásárolni és égett a lakás, mire visszaértek… Ő már becsomagolta a macskáit is, biztos, ami biztos alapon. És tényleg, füstszag mindenhol, tűzoltók és család a ház előtt. Azért nem örültem volna annak, ha leég az egész…

Közben mellesleg megint elolvastam az Isten kilencmilliárd neve című Arthur C. Clarke novellát, mindenkinek ajánlom, a befejezés sokak szerint egyike a legnagyobbaknak. (Angolul/magyarul)

És végül egy kép Lappisról, Európa legnagyobb kollégiumáról. (Legalábbis állítólag, és persze nem egy épület.)

Részlet

Képek: Vegyes 2 album 92-162.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
Apr
09
2009
2

A királynő szigete és egy hazaút

Hétvégén Drottningholmba mentünk el, ez az egyik fő királyi palota a kettő közül, ami azt jelenti, hogy laknak is benne. A szűkebben vett svéd királyi család hivatalosan öt generic cialis tagból áll, király, királyné, két lány, egy fiú. A legtöbb országgal ellentétben 1979-ban bevezették azt a szabályozást, hogy a legidősebb gyerek örököl nemre való tekintet nélkül; legalább könnyebb lesz elkerülni az olyan problémákat, amibe Japán egész csúnyán belefutott (és valami hihetetlen szerencsével úszott meg).

Balról jobbra

Balról jobbra: Károly Fülöp herceg, Madeleine hercegnő, XVI. Károly Gusztáv, Szilvia királyné, Viktória koronahercegnő

Szóval Drottningholmban lakik a király és a királyné, a gyerekek már kirepültek. Ha a zászlórendszer olyan, mint Londonban, akkor épp otthon voltak látogatásunk alatt, természetesen a látogatóktól jól elzárt részeken. A kastély egyébként nem túl nagy és belülről annyira nem is különleges, a történelmi áttekintés jobban érdekelt. (Ennek hosszabb ismertetését most kihagyom, a lényeg annyi, hogy a kastélyt Hedvig Eleonóra régens-királyné építette a XVII. században, később pedig Louise Ulrika királyné alatt nyerte el mostani formáját.)

Én, kastéllyal

Az épületnél nekem sokkal jobban tetszett az azt körbevevő park, ezt francia mintára egészen szabályosra tervezték, mindenesetre tele van sövényekkel, hatalmas fákkal és egyébként is nagyon jól néz ki. A kínai pavilonok egyikében pedig egy kellemes kis kávézó is működik, ahol finom sütiket árulnak.

A pavilonok nem tetszenek, inkább a sütit mutatom meg

A parkhoz tartozik egy nagyon nagy kutyafuttató is, helyes kis vizesárokkal körülvéve. Mivel Sonja rettenetes fél a kutyáktól, ezért ez egy különösen szórakoztató része volt a kirándulásnak. :)

Sonját biztonságba kísérik

A hétvége többi része tanulással telt, az egyik tárgyam (Wireless Transmission Techniques) elég nehéz, kicsit olyan mint a Mobil és szélessávú kommunikáció és a paplacis Mobil hírközlés alapjai vegyítve, csak sokkal több, elsőre nagyon nehéz számolási példával. (Antennák, hulámterjedés, integrálások.) Ebből volt egy kétfős házi feladat, amit Ana Maria Melendez Queroval kellett megcsinálnom, ő egy helyes kis spanyol csaj, eléggé ért a dolgokhoz, de a kommunikáció kicsit nehézkes a hiányos angoltudása miatt. Nem olyan fájdalmas mint Zuzu Petalsszal, de legalább olyan szórakoztató.

Még korábbi fotó, de most is így néz ki

A házit kedden adták ki, én ugye szerdán jöttem haza, később mindkettőnknek van elég dolga. Megoldás: kedden átmegyek és megcsináljuk egy lendülettel. Szerencsére a tanár már délután felrakta, tehát az eredeti 9PM-3AM terv helyett 6PM-1AM lett, ami azért jóval barátságosabb. A házi egyébként meglepően egyszerű volt, nagyrészt Matlabos számolgatás, vevőoptimalizálás meg ilyenek, de a végére elég hullák voltunk mindketten.

A picture with extremely important information regarding Swedens strategy to win the football word championship in 2010

"...a picture with extremely important information regarding Sweden's strategy to win the football word championship in 2010."

A gépem reggel tízkor indult Arlandáról, szóval kicsit kómásan indult a reggelem három óra alvás után. Csomagolás, mosogatás, jegyvétel Arlanda Expressre, rohanás pendeltåghoz (kb. HÉV). Az Arlanda Express elé beállt valami lassú jármű, ezért a normális sebessége felével ment csak (vagyis nyolcvanöttel csorogtunk), jellemző módon ezért nem győztek két nyelven szóban és feliratokkal bocsánatot kérni. Más világ…

A check-in persze eltartott egy ideig, a WizzAir ugyanis kedd este otthagyott 50 magyar utast Stockholmban gép nélkül, akik egy része persze a reggeli Malév gépre szorult át.  (Utánaolvastam, a WizzAir gép hajnalban kilenc utas kivételével mégis elrepült, csak gyárilag volt túlfoglalás.) Azok a kedves utasok, akik hajlandóak voltak a szerda reggeli helyett a szerda esti járatot választani, 250 euró hálapénzben részesültek. Nem is rossz egy napi keresetnek, de én nem éltem a lehetőséggel.

Ferihegyen kiderült, hogy fogalmam sincs az OTP-s kártyám PIN-kódjáról, ami még okozhat kellemetlenségeket, de most szerencsére meghálálta magát, hogy mindhárom kártyámat magammal hordom: nemsokára már a kisbuszban voltam, ahol szórakoztató társalgást folytattam egy idős svéd házaspárral, akik többek között megjegyezték, hogy Budapest milyen szép tiszta. Mindezt úgy, hogy Stockholmból jöttek. Az országimázst próbáltam nem nagyon rombolni, de azért igyekeztem majdani csalódásukat enyhíteni. Azért remélem jól érzik magukat.

Képek: Vegyes2 album 1-91.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol