Nov
13
2009
1

Allee

Újabban megint járok aikidóra, hétfőn, szerdán és csütörtökön. Az edzéseknek az egyik fontos tartozéka a gí, ez a szokásos fehér (kék, fekete, piros, stb.) ruha, amit a különféle verekedős filmekben szoktak a jó- és rosszfiúk viselni. Ebből nekem csak egy darab van, ami azért három edzés után már erősen érett egy mosásra. Bár van mosógépem, egészen eddig nem használtam, inkább hazavittem hétvégére a mosnivalót. Ennek legfontosabb oka egyébként az, hogy utálok vasalni. De nagyon. A gí azonban nehezen szárad, így ha a szombati foci után hazaviszem, nem fog megszáradni vasárnap estig-hétfő reggelig… Így most már bent is mosok.

Spoiler

Spoiler

A mosóporom azonban múlt héten elfogyott és elfelejtettem kérni, ezért kénytelen voltam elmenni venni egy kisebb csomagot – otthon van egy ötkilós, ami félre lett már nekem téve, felesleges lett volna nagyobbért fizetnem. Mivel most nyílt meg a környéken az Allee nevű pláza, ezért gondoltam, elmegyek megnézni.

A Skálánál azért szebb (Forrás: ingatlanmenedzser.hu)

A Skálánál azért szebb (Forrás: ingatlanmenedzser.hu)

Alapvetően meg voltam vele elégedve. A pláza három+Interspar/parkoló szintes, kellemes körgyűrűs szerkezettel: a három ellipszis egymás felett van, a távolabbi végeken mozgólépcsőkkel. (Többszintes boltokban persze belül is vannak.) Ez azért jó, mert úgy végig lehet járni az egészet, hogy sehol sem megyek végig kétszer. :) A világítás nagy része természetes, az üvegtetőn keresztül jön be, ez van kiegészítve ööö, más fényforrásokkal. (Némethné Dr. Vidovszky Ágnes biztos elégedetlen lenne velem, de elfelejtettem megnézni. :) ) Szóval a belső tér kellemes, tágas és szép világos.

A boltokat igyekeztek tematikusan csoportosítani, én mondjuk meglepődnék, ha ez hosszú távon így maradna, de kétségkívül vásárlóbarát. Túl sok időm nem volt körülnézni, de az &-es ruhaboltok (H&M, C&A, Marks&Spencer) itt is megvannak, meg persze elegáns ruhák, csajos boltok stb. Kicsit sajnálom, hogy Overland helyett Dockyard Islands van, de ennyi belefér. Összességében tipikus plázás felhozatal.

Nem megyek végig a boltokon, csak pár dolgot emelek ki, ami megragadt.

  • Lehet, hogy a friss nyitás miatt van, de még mindenki kedves és lelkes. Majd pár hónap múlva meglátjuk mi lesz.
  • A szemetesek most még ilyen háztartási fedeles izék, remélem cserélik őket hamarosan, így cikik.
  • Az elsőn van egy “LEFUTUR Meglepő tárgyak boltja” nevű üzlet. Mivel még mindig designos ébresztőórára vadászok, ezért benéztem. Sajnos inkább túlkomplikált és nem eléggé letisztult termékeik vannak, mint design tárgyaik. Pedig örültem volna…
  • A másodikon van egy FŐGÁZ Zrt. Ügyfélszolgálat, ez kicsit meglepett, valahogy az ilyen cégekkel kapcsolatban kevésbé modern dolgok élnek a fejemben. Verseny van, vagy mi?
  • A mozi nincs túl hangsúlyos helyen és ránézésre tök üres volt.
  • Az Interspar a földszinten nagyon komoly konkurencia lesz a Móriczon lévő boltoknak és a Vásárcsarnoknak is. Nagyon nagy az alapterülete, emiatt kényelmesen el lehet férni, sok a pénztár és vannak gyorskasszák. A választék kellemes (bár cider speciel nincs), ezentúl ide fogok járni. Főleg ha esetleg bevezetik a PayPasst. Itt vettem meg a mosóport és öblítőt is.
  • Bármilyen kellemes jelenség a pénztáros csaj a Csibefalóban, a rántott csirkemell és a krumpli még gyorsétteremhez képest is gyenge volt. Továbbra is marad a Kuckó Büfé a VCS-ben. :)
Happy End

Happy End

Written by in: Blogblogblog | Címke:
Nov
08
2009
0

Forma 1 2009 statisztikák

Az eredmények egyben letölthetőek innen: link.

Mint páran tudjátok, a tévén gyakorlatilag csak sportot nézek, a filmeket egyrészt utálom szinkronosan, sőt néha vágva végigszenvedni, a többi műsorra meg annyira nem vagyok kíváncsi. (Ritka kivételek persze mindig vannak.) Az egyik ilyen sport a Forma 1, amit már kiskorom óta nézegetek, az utóbbi években (post-Schumacher éra) már rendszeresen követem is. Ezért időnként elnézek az Index szakblogjára, illetve a F1-Live.com című portálra plusz infókért.

Utóbbin jelent meg egy rövid cikkecske a motorgyártók összehasonlításáról. Mint tudjuk, konstruktorból tíz darab van (Brawn-Mercedes, Red Bull-Renault, McLaren-Mercedes, Ferrari, Toyota, BMW-Sauber, Williams-Toyota, Renault, Force India-Mercedes  és Toro Rosso-Ferrari)  motorgyártóból viszont csak öt (Mercedes, Renault, Ferrari, Toyota és BMW). A cikk az utóbbiakat próbálta rangsorolni az alapján, hogy az adott motorgyártóhoz tartozó pilóták milyen arányban nyertek, léptek fel a dobogóra, illetve szereztek pontot (első nyolc helyezés ér pontot). A rangsorolás módját azonban én egy kicsit igazságtalannak éreztem, mert a Mercedesnek három csapata van, a BMW-nek egy, a többinek meg kettő. Szerintem többet mond el a gyártók és a csapatok valós teljesítményéről, ha az vizsgálom meg, hogy az adott csapat vagy motorgyártó egy darab pilótájának mekkora esélye van arra, hogy helyezést (stb.) érjen el.

Innen jött az ötlet, hogy csináljak erről egy kisebb statisztikát. Le is loptam gyorsan a Wikipédia vonatkozó táblázatát, és némi munka után a következőre jutottam: (tovább…)

Written by in: Blogblogblog | Címke:
May
12
2009
0

Esszék, vendégek

Úgy tűnik, az esszéírás borzasztóan csökkenti a bloghoz való kedvet. A héten állandóan esszéket írtam, ma reggel nyolckor kellett leadni az utolsót.

Hét óra ötvenháromkor töltöttem fel, tehát még bőven időn belül voltam. Ezzel függ össze egyike a kevésbé népszerű véleményeimnek: a Word 2007 jobb, mint az Open Office 2.1. A kezelőfelületet kicsit szokni kell, de utána sokkal könnyebben kezelhető. Persze egy csomó funkciót kiloptak az OO-ból, de ez engem különösebben nem zavar, amíg használhatóbbá válik tőle a program. Viszont van egy olyan hibája, hogy az alapértelmezett ábraszámozásból nem tud ábrajegyzéket csinálni. (Pontosabban a képaláírásokban sor elején található mezőváltozókat nem tudja lekezelni, így vagy kell eléjük rakni egy space-t, vagy stílus alapján kell ábrajegyzéket csinálni.) A felfedezés egyébként Bíró Zolihoz köthető, aki nem különösebben értékelte, hogy diplomaírás közben ilyennel is kell foglalkoznia. Ezért némi sörért cserébe átpasszolta a problémát nekem. :)

Anyád

Anyád

Szóval nemrégiben (két hete :)) itt voltak Klauék (Klau, Magdi és Peti), ők Norvégiában tanulnak egy Hønefors (svédül én ezt nefossnak mondanám) nevű helyen, Oslótól északnyugatra. Megmutattam nekik Stockholmot, azt mondták sokkal szebb és vonzóbb, mint Oslo. Ez van, jó helyre kell jönni Erasmussal. 😛 Most jöttek jól a Swedish Society órán tanultak, kiderült, hogy tűrhetően jól tudok idegenvezetni a városban. Ha mégsem így van, akkor max. kijavítanak ha és amikor olvassák.  Távozásuk előtt még elvittem őket egy Erasmus buliba, az előValborg keretében. Ez szokás szerint a Nymbleben (HK épület) volt, jellemzően ez volt ott eddig a legrosszabb parti, csak egy teremben volt zene és az is pocsék. Petivel meg is untuk kicsit a dolgot, a csajok persze még maradni akartak, ám legyen, maradtunk. Visszafelé Magdit megpróbálta felszedni pár portugál srác, akiket azzal próbált lerázni, hogy hát ő a várostól nagyon messze lakik egy Sundbyberg nevű helyen tehát bármennyire szeretné, úgysem ugyanarra mennek haza. Az egyik srác még a liftben is velünk volt, egy szinttel feljebb lakik, mint én. Magdi azért kiábrándította szegényt így is. :)

A svéd tanárom valahol a háttérben lakik

A svéd tanárom valahol a háttérben lakik

Másnap reggel ők háromnegyed óra alvás után elindultak Skavstára, ez Stockholm kisebbik nemzetközi reptere, legalább egy órányira van. Én három óra alvás után elindultam Uppsalába, erről majd holnap írok.

Magdi és Klau a városháza előtti lovon

Képek: Vegyes2 album 163-234.

May
02
2009
2

Április vége

Az április nem volt a legtermékenyebb blogírás szempontjából, és májusra sem ígérek sokkal jobbat. Sok a dolgom és a tanulás mellett, ha szórakozni is akarok valamennyit, akkor a számítógép előtt töltött időm csökken…

A kronológiában ott tartok, hogy visszajöttem Stockholmba. Az egyik első dolog amit észrevettem, hogy a nyár itt késik egy kicsit – otthon rövidnadrág/miniszoknya, itt kabát. Az észrevételnek mondjuk választhattam volna azt a módját is, hogy megnézem a neten az időjárásjelentést; én elmentem egyetemre az otthon megszokott nyári ruháimban, mert olyan szépen süt a nap. Egy óra múlva öt fok volt és megfagytam. A második dolog pedig az, hogy a nap viszont sokáig van fent és elég lapos szögben – órákig képes pont betűzni az ablakomon, szerencsére a sötétítőfüggönyök segítenek. Egyébként Miki javaslatára áttértem a félig megsütött kis bucik vásárlására és házi megsütésére: nem szárad ki, amíg nem sütöm meg és finom. :)

A fokhagymás a legjobb

Csütörtökön a Swedish Society órával meglátogattuk Stockholm egyik elővárosát. Ez nem olyan félig-meddig külváros, mint Sundbyberg, ez igazi agglomeráció: metróval majdnem egy órába tart kijutni. Ahol mi voltunk, Alby, az tipikus példája a metróra gyöngyszerűen felfűzött külvárosnak: az állomás környékén közintézmények és boltok, valamint egy parkolóház (ezt itt lebontották, mert túl sok volt a drogos és elűzték a polgárokat), körülötte a lakótelep. Akkor a kisgyerekes családok költöztek ide, most a bevándorlók, a lakók kb. fele, a gyerekek kilencven százaléka bevándorló. (Akinek legalább három nagyszülője külföldön született.) Nem csoda, az ingatlanárak körülbelül kétszer annyiba kerülnek a belvárosban, mint itt. A környék egyébként kellemesen tiszta, bár a kísérő hölgy szerint előző este volt a heti takarítás, általában kicsit piszkosabb. Annyira nem vészes a hely egyébként, de én jobb helyen élek. Meg közelebb.

A vendégelőadó és egy osztrák punk

Pénteken éppen sétáltam kifele a lakásomból, amikor a találkoztam a szembeszomszéddal, és megkérdezte, hogy hallottam-e a tűzről. Nem, vasárnap jöttem haza, milyen tűzről? Oh, nem olyan rég, most volt egy órája, még a tűzoltók is itt vannak, a hatodikon valakik elmentek bevásárolni és égett a lakás, mire visszaértek… Ő már becsomagolta a macskáit is, biztos, ami biztos alapon. És tényleg, füstszag mindenhol, tűzoltók és család a ház előtt. Azért nem örültem volna annak, ha leég az egész…

Közben mellesleg megint elolvastam az Isten kilencmilliárd neve című Arthur C. Clarke novellát, mindenkinek ajánlom, a befejezés sokak szerint egyike a legnagyobbaknak. (Angolul/magyarul)

És végül egy kép Lappisról, Európa legnagyobb kollégiumáról. (Legalábbis állítólag, és persze nem egy épület.)

Részlet

Képek: Vegyes 2 album 92-162.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
Apr
20
2009
1

Újra otthon

Az utóbbi másfél hetet Budapesten és Miskolcon töltöttem különféle tevékenységekkel. Voltam OTDK-n, találkoztam egy csomó ismerőssel (bár sokakra így sem jutott idő) és felfrissítettem a ruhatáramat. Érdekes jelenség, hogy, amikor kijöttem Svédországba, akkor mindent átszámoltam forintba, és szinte idegösszeroppanást kaptam az élelmiszeráraktól. Magyarországra való visszaérkeztemkor pedig mindent koronában néztem. Olcsó…

A lelkesedésemet mondjuk átmenetileg csökkentette, hogy egy hétig nem jutott eszembe az OTP-s kártyám kódja – szerencsére volt elég készpénzem.

Az OTDK nem volt rossz, a Miskatonic Miskolci Egyetemnek nagyon szép kampusza van egy nagy park közepén. A kollégiumaik egész kellemesek, mi is itt voltunk elszállásolva (a helyieket meg három napra kidobták…), itt nem kell 40 perceket utazni az előadásokra. Maguk az előadások az egészen szánalmastól az állleesősen lehengerlőig terjedtek (előzőbe tartozik a menet közben cserélhető tranzisztorú autóvezérlős szerencsétlen, utóbbiba a szekciónk győztese az anyagvizsgálatos adatbázisaival). Mindenesetre megismertem jobban egy csomó érdekes emberkét, meg persze a Miskolcon kötelező Barlangfürdőzés sem maradt el. Miskolcon egyébként szépen ápolják a selmeci hagyományokat ez többek között felfedezhető az egyenruhákon, illetve a különféle szakkifejezéseken (pl. firma, balek stb.) Nem értem el helyezést, de annyira azért nem bánom…

A könyv nagyobb, mint a borító

A könyv nagyobb, mint a borító

Otthon és a repülőutakon volt időm elolvasni a House of Leaves című regényt. Egy Johhny Truant nevű emberről szól, aki egy Zampanò nevű ember kéziratából szerkeszt egy könyvet, aki egy Navidson nevű Pulitzer-díjas fotós videoblogját elemzi és kommentálja. Vagy mégse? Navidson és családja megvesz egy kellemes vidéki házat, beköltöznek, majd véletlenül felfedezik, hogy a ház belülről nagyobb, mint kívülről. A könyv egyébként egyike az eddigi legnehezebb angol nyelvű olvasmányaimnak, amit nem tesz egyszerűbbé az a tény, hogy a könyvbéli témák a könyv tipográfiájában is megjelennek. Sokak szerint öncélú művészkedés, nekem bejött.

Labirintus

Labirintus

Mar
10
2009
2

Behozom a lemaradást, második rész

Kicsit elindulásom után megkértem Öcsit, hogy fotózza le a gerlés és a Maós graffittit az Etele téren, mielőtt elbontják a falakat, vagy baja esik. (A legrosszabbik esetben persze még ott lesz 2015-ig…) Kisebb késéssel ez meg is történt, de cserébe túlteljesítette a tervet, ha már itt vagyok, akkor miért ne alapon lefotózta az egész sorozatot. (Köszi szépen!) A képek a galériámban megnézhetőek, klikk a képre és hajrá. (Ide meg képzeljetek egy igen, én is elítélem a csúnya graffitiket, ha házfalon van blablát. A tageket meg ki nem állhatom.)

Lehet, hogy nem Mao akar lenni, de nagyon hasonlít

Szerda délután megtartottuk a Mobile Business előadásunkat, nem sikerült rosszul, de tanulság, hogy sokkal többet kell dolgoznom egy előadáson, ha angol nyelvű. Az egész Mobile Businessről majd részletesebben írok a szerdai vizsga után.

A hét kicsit telítve volt múzeumokkal, mert csütörtökön a Swedish Societyval elmentünk a Nobel múzeumba. Ez meglepő módon a Nobel-díjról szól és nagyon modern. A helyhiány miatt ugyanis a múzeum lényege négy vetítőterem, ahol rövid videóklippeket mutatnak alkotókról, kreativitásról és különböző alkotói műhelyekről. Voltak kétségeim, de tényleg nagyon jól működik. Persze egy csomó más háttérinfót is megtudtunk a kiválasztási folyamatokról, a díj összegéről (ami állandóan változik, attól függően, hogy az alapítvány menedzserei éppen mennyire gazdálkodtak jól), meg a kategóriákról. A múzeumhoz tartozik egy kávézó is, aminek a székein a Nobel-díjasok kézjegyei láthatók, egy széken egy évnyi (azaz hat, illetve korábban öt). Azért az tetszett, hogy a bemutatásul használt széken épp Kertész Imre aláírása is szerepelt. :) (Sajnos fotózni nemigen lehetett.)

A dekoráció persze nem sokáig bírta

Pénteken megint vacsorázás volt Stadshagenben, ezúttal szülinap nélkül, Daniela és Alessandro készítettek különféle édességeket, el fogok hízni. Kezdés után kis idővel belevegyültünk az egy szinttel lejebb lévő hasonló eseménybe, ami persze még többféle kaját és még több új embert jelentett, akiknek meg kéne jegyezni a nevét. A legtöbbnek nem sikerült, majd ha megint találkozunk, akkor csak menni fog…

Valamikor a héten meg gyártottam a blogról egy ilyet is a Wordle segítségével:

Egyébként teljesen látszik, hogy melyik két szót használom túl gyakran

Egyébként teljesen látszik, hogy melyik két szót használom túl gyakran

A Wordle az RSS alapján letölti a bejegyzéseimet és megszámolja, hogy mely szavakat hányszor használtam. (Névelők, kötőszavak, stb. nélkül persze.)  Az egészből pedig egy ilyen szép képet gyárt, amit lehet ismerősöknek mutogatni.

Képek: Vegyes album: 296-300, Buli album: 102-153.

Feb
26
2009
0

Vége!!!!

A héten napi átlagos 5-6 óra alvás árán sikerült leadni mindent, amit belátható időn belül csinálnom kellett:

  • Ericssonos doksi és diák
  • Mobile Business esszé
  • Swedish Society diák

Végre lesz időm mindenre rendesen, hiszen csak a normális, napról-napra való tanulás maradt, semmi komolyabb. Ilyenkor mindig meg szoktam magamat ajándékozni valamivel, de még nem találtam ki mi legyen. :) Lehet, hogy egy könyv, lehet, hogy egy használt erősítő a hangfalaimhoz, még kiderül.

Mindenesetre este elmegyek táncolni.

Written by in: Blogblogblog | Címke:

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol