Jan
30
2009
4

Múzeumlátogatás

A mai napom nem tartozik életem legsikeresebbjei közé. Először is kiderült, hogy a Swedish Society óra tankönyvét csak 13.00 és 15.00 között tudom cialis pills átvenni, vagyis pont akkor, amikor Mobile Business is volt. A hölgy akitől vettem mindenesetre kedves volt és elárulta, hogy ha rossz a kártyaolvasó, akkor lehet készpénzzel is fizetni. (Nem mintha azzal akartam volna, csak kíváncsi voltam.) Mindenesetre Kistába csak az óra leges-legvégére értem volna oda, aminek nem nagyon láttam értelmét. (Kista és a központi campus még mindig messze van egymástól és a központi campusban nincsen még gyorsvasút, pedig kéne. Viszont ami feltűnt, hogy az akadálymentesítés annyira fejlett, hogy az egyébként kisebb kockakövekből kirakott talajon van két sima sáv, hogy a tolókocsisok és/vagy kismamák is tudjanak közlekedni. (Igen, látni kismamákat is.) Természetesen ezzel összefüggésben minden, eddig általam látott aluljáróban van lift, a közlekedési eszközök alacsonypadlósak és más helyeken sem láttam igazán problémát.

Miután konstatáltam, hogy az órára már nem érek be, az étvágytalanság ellen egy új taktikát választottam, elmentem enni egy gyorsétterembe (általában otthon szoktam enni), hátha ha az is motivál, hogy sokat fizettem a kajáért. A helybeli Foodcourt eléggé keleti orientáltságú, tehát végülis valami általam ismeretlen étel mellett döntöttem ez van a menüben és így sokkal olcsóbb alapon. Tehát 75 koronáért (2100 forintért, na ezért eszem otthon) kaptam egy adag rizst, négy közepes húsdarabot egy-egy pálcikára tűzve, valamint egy nagy adag szószt és kevés zöldséget. Különösen bátornak éreztem magam, ezért a kés-villa mellé hoztam magamnak pálcikát is. Ezek az evőpálcikák eldobható műanyag evőeszközhöz hasonló színvonalú változatai voltak, tehát  puhafából készülte, könnyűek voltak és papírcsomagolásban érkeztek. Természetesen el is kellett őket törni, nem sikerült szimmetrikusra. Valahonnan az rémlik, hogy ez balszerencsét hoz, de nem találtam rá forrást. Még, jó hogy nem vagyok babonás… (Mint a későbbiekből kiderül, lett volna rá okom.)

Az étel nagyon finom volt és sikerült valamennyire belejönnöm az evőpálcikákba is, ez volt az első eset, hogy nem váltottam vissza a hagyományos európai evőeszközökre az első pár perc kínlódás után. Igaz, az utóbbi tíz évben szerintem nem is próbálkoztam. Ráadásként angol-svéd keveréknyelven elcsevegtem a pultossal is. Jellemzően itt a bevándorlók beszélnek legkevésbé angolul, mert ők ugye először a svédet tanulják meg. Kicsit csodálkozott, amikor azt mondtam, hogy igenis, én vissza szeretnék menni Magyarországra. Gondolom nem ez az általános hozzáállás.

Étkezés után visszamentem a lakásomra, megcsináltam a házit az esti Soceityra (a lényeg kb. 40 oldal elolvasása volt) majd elolvastam az útbaigazítást az esti múzeumlátogatáshoz. “Menj ki a T-Centralenből, a főbejárattal szemben kelj át az úttesten, szállj fel a 17.03-kor induló 69-es buszra és szállj le a Museiparkennél.” (Nem szó szerinti fordítás, de ez a lényeg.) Ki is másztam a metróból, meg is találtam a 69-es busz megállóját, de arról ugye nem értekezett a levél, hogy melyik irányba szálljak fel arra fránya buszra. Szerencsére a megoldás adta magát: az út innenső oldalán található buszmegállóból 17.04-kor indul busz, a túloldaliból 17.03-kor. A hibámra a város túloldalán, 25 perccel később jöttem rá, amikor még mindig nem jött a kívánt megálló, pedig már 5 perce jönnie kellett volna és a buszok itt nagyon pontosak. Gyorsan leszálltam és érdeklődtem, hogy akkor merre. Hát a másik irányba. T-Centralen ugyanis olyan rohadt nagy, hogy tartozik hozzá egy másik buszmegálló is, ami az adott feltételeknek szintén megfelel. (Mondjuk a főbejáratot benéztem, ha láttam volna ezt korábban, akkor egyértelmű lett volna, hogy melyik a főbejárat.)  Sebaj, egy késés nem késés, biztos ez is még belefér.  Felszálltam a visszafele menő buszra és vártam a megállót. Ami nem jött. A végállomáson leszálltam, a busz elment és elgondolkoztam a világ dolgain. Vissza busz negyed óra múlva, addig sétáltam kicsit a parton és fotózgattam.

A valóságban sokkal sötétebb van

Azért annyira nem élveztem, mert elég hideg volt, lásd a kialakulni vágyó jégtáblákat az öböl vizén, ezért megváltásként üdvözöltem a buszt. Hazafelé minden megálláskor fotóztam egyet kifelé az ablakon, ezek már jobban átadják az éjszaka van jelleget. Ebben az irányban volt Museiparken, de már késő is volt meg kedvem sem volt semmihez. Vagy a megállónak van a két irányból két neve, vagy valahogy átugrotta a kijelző amikor mentem. (Mindig néztem.)

Mellesleg két dolog, aminek nem örülök: ez és ez.

Képek: Vegyes album 131-144, Közlekedés album 18.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
Jan
22
2009
2

Kista ajtók, Kista pub

Kisebb elnézés miatt sikerült magamnak csinálni 2 óra szabadidőt. Ugyanis még nem sikerült hozzászoknom, hogy itt az órák ideje hétről hétre változik, vagyis a mai Mobile Business kivételesen nem 13.00-kor, hanem 15.00-kor kezdődik. Ennek persze megvan az a kellemes mellékhatása, hogy 30 percem lesz átérni Kistából Valhallavägenre. A helyi bkv útvonaltervezője szerint erre sok esélyem nincs, leghamarabb 17.19-re lehetek ott, tehát kb. 10 percet kések az óráról. Remélem ez még belefér, sajnos még legalább egy ilyenre sor fog kerülni a félévben. A várakozásom alatt éppen ismerkedek a Kista campus egyik kedves képességével, a későket halmozottan büntető beléptető rendszerrel. Ugyanis nem csak az egész épület van részekre bontva a kártyás beengedő rendszerrel, hanem az előadótermek ajtajait is kis leolvasók védik. Amikhez tipikusan csak a tanároknak van hozzáférése. Tehát vagy találsz valakit hirtelen a folyosón, aki ki tudja nyitni az ajtót, vagy dörömbölsz (belülről bárki ki tudja nyitni), vagy nem mész be. A srácok most épp a második megoldással kísérleteznek, mérsékelt sikerrel. A szituáció igazi szépsége persze abban rejlik, hogy most szünet van, tehát ők éppen nem késnek, hanem vissza akarnak jutni valahogy. Hopsz, valaki kinyitotta bentről. :)

Az egyik nagyterem bejárata

Az rendszer egyébként is kicsit bugos most, amivel akkor szembesültünk, amikor tegnapelőtt meg akartuk látogatni a diákok által üzemeltetett Student Pubot. Ez szintén Kistában, a Forum épületben található és minden kedden négytől van nyitva. A legnagyobb tömeg állítólag hét óra körül van, mert akik ilyenkorra jönnek, azok még részt tudnak venni a másnap reggeli órákon. Mi nyolcra akartunk odamenni, és emiatt háromnegyed nyolckor találkoztunk a metrónál (ami itt éppen föld felett van), ahonnan csoportosan átvonultunk a Forumhoz. Természetesen sikerült elfelejteni, hogy pontosan hol van a pub (csak egyszer láttuk, amikor körbe lettünk vezetve a campuson), így a homályos rémképeink alapján kellett megtalálnunk. Egy olyan épületben, ami legalább olyan bonyolult elsőre, mint a K és tele van biztonsági ajtókkal. A dolgot különösen izgalmassá tette, hogy valakik kicsit eltolták a jogosultságbeállításainkat, vagyis teljesen véletlenszerű volt, hogy a nálunk lévő kártyák közül melyik mit csinál az egyes ajtókkal. A lehetőségek a következőek: kinyitja, személyes kódot kér (amit persze a többség még nem jegyzett meg) vagy nem nyitja ki. Persze ez utóbbiból volt a legtöbb… Szerencsére az ajtók mindig csak a egyik irányból kódosak, ezért abban biztosak lehettünk, hogy nem zárjuk be magunkat végleg valahová. (Néha-néha azért hátrahagytunk pár embert az ajtók kezelésére, hogy ne kelljen esetleg körbemenni. :) ) Végül kb. sikerült zajok alapján belőni, hogy hol van a cél – természetesen általunk nem nyitható ajtók mögött. Ekkor vadásztunk magunknak valakit, akinek megfelelő kártyája volt és így nagyjából 40 perc bolyongás után megérkeztünk a pubba. Ez egy elég kellemes hely, a sör olcsó és ráadásul Staropramen. :) Adnak többek között bort is, én valamilyen Black Tower nevű valamit választottam, ez megint az ittam már jobbat is kategória. Bár az itteni borlistámat még bőven vezeti… Ziad adott nekünk valamilyen idióta logikai játékot, pénzdarabokat kellett hülye szabályok alapján átrendezni, nemsokára lesz a megoldásról itt videó, csak a YouTube még dolgozik rajta. A feladat a következő: van öt pénzérme, három A és két B típusú, kezdetben ABABA elrendezésben.  A cél AAABB elrendezés kialakítása úgy, hogy egyszerre csak két, különböző típusú és szomszédos érmét lehet mozgatni és mozgatás után azoknak egyvonalban kell lenniük. Nem olyan egyszerű, de megoldható. :)

Kedden volt még Mobile Business órám is (ez lesz 20 perc múlva is), ez is elég érdekesnek tűnik, bár talán kicsit üzletibb, mint szeretném. Mindenesetre az szimpatikus húzás, hogy minden óra ppt anyagát óra elején kiosztják kinyomtatott formában. Azt hiszem nem lesz szükségem a füzetre itt. :) Cserébe a könyvet csak Angliából lehet megrendelni és 25 font. Szerencsére találtam a neten egy kupont, amivel kaptam 20% kedvezményt és ingyen szállítást.

Képek: Vegyes album 113-130, KTH album 10-12.

Update: utólag olvasva ez egy borzasztóan nehezen olvasható bejegyzés lett. :( Most már nem javítom ki, de legközelebb igyekszem alaposabban átnézni. (Mentségemre szól, hogy kezdődött az óra…)

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jan
19
2009
4

Kezdődik…

Körülbelül fél perce találtam rá erre a linkre: http://isitsaturday.net/ .

Igen, pontosan arról, szól ami a nevében van.

Más téma. Ma hivatalosan is elkezdődött az egyetemi oktatás, számomra egy svéd 1 nyelvórával. Mivel már itthon is nagyon sokmindent megtanultam a hat hónap nyelvtanfolyam alatt, ezért sokminden ismerős, de az alapjaimat nagyon biztosan szeretném tudni, illetve a kiejtéssel gondjaim voltak mindig is, ezért maradtam itt. Persze az is fontos szempont volt, hogy máshol már nem volt hely, és a nyelvkurzusokra hosszú várólista van. A lemaradtaknak van online oktatás, de azért az nem ugyanaz. Az órákat egy idősebb svéd tartja, kellemesen fanyar humora és szélesnek tűnő műveltsége van és máris elég sokat tanultam, főleg intonáció terén. Kaptunk egy nagy halom házit is, amihez meg kell venni a tankönyveket, ez négy darab és összesen körülbelül 400 kr (10000 Ft.) A sok házi egyébként svéd népszokás, ismerős srác kb. 8 órányi munkát kapott péntekig egy szakmai tárgyból. A sok házi és projektmunka miatt kevesebb tárgyat is vesznek fel itt az emberek, és ezek legtöbbje 7,5 kredites. Én a következőket fogom hallgatni a svéden kívül:

Swedish Society, Culture and Industry in Historical Perspective. Ez csak hat kredit és állítólag egész könnyű. A témája a svéd társadalom, kultúra és ipar (meglepő nem?), a történelmi perspektíva pedig azt jelenti, hogy a tárgyból átlagosan minden második óra helyett múzeum- vagy városlátogatás van. A jegyeket ők fizetik. :) A félév végén feleletválasztós teszt van, amin  a többség szerint egész nehéz megbukni.

Telecom Policies and Regulatory Principles. Ez a tárgy elvileg a telekommunikáció szabályozási kérdéseiről szólna, tehát frekvenciaaukciók, roaming-díjak, network neutrality, stb. A probléma az, hogy még nincsen órarendje, tehát nem tudom mikor lesznek az előadások, és mivel ütköznek. Mondjuk van elég kreditem, tehát nem baj ha elbukom, de érdekelne…

Wireless Transmission Techniques. Ez a vezeték nélküli hálózatok fizikai rétegébe túr bele jó mélyen, modulációk, hibiajavítás, szabályozás. Valami, aminek tudására nagyon komoly szükságem lehet még.

Mobile Business. Mobil üzleti megoldások tanulmányozása: mobilitás e-business és m-business, projectmunka.

Ez összesen 36 kredit, és legalább 21 kreditet kell megcsinálnom az Erasmus szerződés értelmében, különben arányosan fizetnem kell. Sajnos több kredit esetén nem kapok plusz pénzt.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jan
15
2009
2

Kungliga Tekniska Högskolan

A következő nagy ISS-es (még mindig a helyi HK cserediák szárnya) program a központi, valhallavägeni campus bejárása volt. A campus elég nagy, legalább kétszer akkora, mint a BME-é, de az épületei alacsonyabbak, és több másik egyetem is megtalálható benne, mint például a katonák, az operaénekesek és a nővérkék. Utóbbiaknak állítólag egy kórházuk is van valahol. Mindezek ellenére az épületek nagyrésze a KTH-hoz tartozik. Zömük színre hasonlít a Műszaki R, T és H épületeinek vöröstéglás dizájnjaihoz, de belül jóval felszereltebbek. Érdekes kivétel a HK Nymble elnevezésű épülete, ami stílusra talán az E-hez esik legközelebb, de leginkább ahhoz sem. És amikor ezt az ember éppen feldolgozza az elütő modernségét, akkor kiderül, hogy régibb, mint a többi: a harmincas években épült. Atomreaktora van a KTH-nak is, de sokkal kevésbé nyilvános, mint a miénk és talán nem is üzemel.

Még a betűtípus is BME koppintás

A túra után meglátogattuk az egyetem egyik, szünetben is nyitva tartó menzáját. Itt egy étkezés 69 korona (1725 Ft., kevesebb rémlett mentálisan), ezért jár egy kenyér vagy zsömle, egy tál étel, ami hús, hal vagy vega kaja, 4 dl üdítő és saláta. Sok saláta. Kivételesen itt nem lehet kártyával fizetni, mert elromlott a kártyaolvasó.  Az adag nem bőséges, de elég és még finom is. A tálcához jár még továbbá egy papírpohár is, amibe kávét lehet kérni, ha akar valaki. (És ha a kávégép nem lenne rossz és nem fogyott volna el a pótlásként adott kancsóból. Hiába, itt sem tökéletes minden, csak majdnem.)

Az asztalok tiszták. De tényleg.

Evés után egy nagy informáló és köszöntő előadás következett. (A felvezető csaj tökéletesen megfelelt a magas szőke svéd szépség sztereotípiának.) Az egyik érdekes előadást a biztonságiak főnöke (egy kb. ötven éves nő) tartotta, aki egész szimpatikus volt. Lényeg az, hogy ide is külön belépőkártya kell majd és ne tartsuk a biztonsági ajtókat tovább nyitva pár percnél, mert akkor jön a kommandó. Továbbá soha, de soha ne próbáljuk meg megsimogatni a kutyás őrök kutyáit, mert félreértik. Kivétel, ha az őrön nincsen mellény, ekkor a kutya tudja, hogy nincs szolgálatban. A másik érdekes előadást egy utazásszervező tartotta, aki Lappföldre tervez északifénynéző kirándulásokat. Beetetés, de a társaságnak a vége felé már csorgott a nyála. A hátulütője az, hogy eszméletlenül sokba kerül… :(

A búcsúzkodás és programfeliratkozás (autentikus svéd vacsora borral) után elindultam hazafelé, miközben igyekeztem kihámozni a telefonomból egy olyan Nordea (bank) címét, ami nincs nagyon messze és még nyitva van. Találtam is egyet a Solna Central elnevezésű metrómegállónál. Leszállás után kiderült, hogy Solna Centralban nem csak az a lényeg, hogy a Solna nevű előváros központjában van, hanem, hogy egy pláza. Azonban az itteni Nordea 4-kor bezárt. Semmi gond, számlát máshol is tudok fizetni, max azt a pár lényeges információért kell megint korán felkelnem… Be is másztam egy másik bankba, ahol mondták, hogy sajnos nincsen kártyaolvasójuk és akkor az automatájukat kéne használnom, ami pénzbe kerül. De ne aggódjak, a konkurens (!) Nordea bankról úgy tudják, hogy van kártyaolvasójuk és itt és itt van, menjek oda (!), akkor kevesebbet kell fizetnem (!). (Vagyis a plázában két Nordea volt, és a telefon nem tévedett, tényleg nyitva volt még.) Tehát a bankos a jutalékáról lemondva átküldött a konkurenciához, mert ott nekem olcsóbb. Még nem tértem teljesen magamhoz, amikor a Nordeában az ügyintéző megkérdezte, hogy nem akarom-e a számlát online befizetni, mert úgy nem kéne extrát fizetnem. Viccelődve hozzátette, hogy csak azért kérdi, hogy ne gondoljam, hogy itt ők ki akarnak rabolni. 😀 (Sajnos nem tudtam online fizetni, mert  még nem volt kártyám, és az Internetet már rendezni kellett.)

Ha már itt voltam, akkor vettem egy webkamerát és egy adag köhögés elleni gyógyszert is. Utóbbiban van Noskapin, laktosmonohydrat meg valami hordozóanyag. Ami viszont meglepett, hogy a WC 5 korona (125 forint) lett volna, ha nem költöttem volna el az összes készpénzemet még órákkal korábban.

Este megint sörözés következett, egyre többen vagyunk. Kiderült, hogy egész jól jártam a lakásommal, mert a koleszos szobák kisebbek és drágábbak. Cserébe persze közelebb vannak a belvároshoz, konkrétan leginkább 0 méterre. Ó, és a sör és bor sem olyan drága, ha Systembolagból van.

A másnap reggeli felkelésemet kicsit elszabotálta az órám, ugyanis az IKEA-beli bevásárlásom során kinéztem magamnak egy órát, ami úgy nézett ki, mint ami jó hangosan tud csörögni, meg olyan kellemesen retró kinézete is volt. Pechemre nem csak kívül retró, hanem belülről is, teljesen mechanikus. Szerencsémre tudom, hogyan kell őket naponta felhúzni és az esetleges pontatlanságokat korrigálni. Balszerencsémre elfelejtettem, hogy a csörgést sem elég csak beállítani, hanem külön fel kell húzni. :) Még jó, hogy nem volt annyira fontos ma korán kelnem…

Kattog is, de nem zavaró

A mai napom viszont elég sikeres volt, némi elvégzett munka mellé sikerült két olyan dolgot is megtalálnom, amit már rég szerettem volna. A szelektív papírgyűjtők természetesen közvetlenül a ház előtt voltak, csak elég megtévesztően néztek ki abból a szögből, ahonnan nézni szoktam őket. A papírbolt pedig egy újonnan felfedezett utcában van egy könyvesbolt mellett.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
Jan
09
2009
8

Infodump

A mai bejegyzés nem lesz túl hosszú, kicsit későn értem haza…
Lassan kezdek hozzászokni a lakáshoz, bár a szőnyegek továbbra is hiányoznak. A zuhanyzó kellemes és már nincs is penészszaga, és a mosogató is ok.

Ami gondot okoz, hogy lassan mosnom kellene, illetve meg kéne keresnem a házon belül a szemeteseket. A papírt külön gyűjtöm, tehát az külön öröm lesz, remélem nem kell kintre valahova hordani. Mindenesetre mai különleges sikerélményként sikerült rájönnöm, hogy kell a házba is bejutnom.

Az ajtón ugyanis van egy pici kulcslyuk, amibe egyetlen kulcsom sem passzol, és így a bejutással eddig gondjaim voltak, illetve inkább gondolkoztam azon, hogy lehetnek, de szerencsére, mindig jöttek szembe. A mai bevásárlás után, azonban senki nem jött szembe, így kábé három percig próbálkozgattam, amíg oda nem ért egy erősen egyetemista fejű fekete srác, aki elmagyarázta, hogy az ajtót nem a kulcsok, hanem a kulcstartó nyitja. Oda kell tartani a kaputelefonhoz és megnyomkodni. Azért erre magamtól nem jöttem volna rá. Így viszont még mindig van két kulcsom, amiről nem tudom mire jók. Lehet, hogy majd ezt a kérdést is csatolom a Benoit-val (előző lakó) folytatott levelezésem következő köréhez.
Kisebb eltévedés után (a T-Centralba menő metró helyett a T-Centralba menő vonatra szálltam, mert nem emlékeztem arra, hogy a metró itt még a föld alatt van) eljutottam Kistába, ahol élőben is megismerhettem Cristina La Verdét, aki egy eszméletlen rendes és jófej ICT nemzetközi koordinátor. (Nem hivatalos pletykák szerint nem mind ilyen, de a témát a helyiek kerülik. Biztos van egy szadista nemzetközi koordinátor a pokolból vagy vmi hasonló.)  Az ICT olyan, mint nálunk a VIK. Hatalmas mennyiségű információt kaptunk a kurzusokról, a kétféle elektronikus tanulmányi rendszerről, az ICT-ről, majd a helyi HK-soktól a HK-ról, Pubjaikról, programjaikról, stb. Fel is iratkoztam mindenféle közösségi levlistákra.

Innentől a Kista Campus körút következett, az engem érintő rész szép, modern és kicsit I épület jellegű. Van lift, wifi mindenhol, szabad bejárású szobák tanulni, menza, konyhák, zuhanyzó (!), kanapék, könyvtár és 600 oldal ingyen nyomtatás félévente. Továbbá minden ajtó kártyával nyilíik, az enyém lejjebb megtekinthető. Volt már jobb fényképem is…

Picit belenyúltam, mert nem tudom, hogy a kód, amt leszedem mi mindenre jó.

A mai nap többi részletét hozzácsapom majd egy másik bejegyzéshez, mert most már picit fáradt vagyok. Addig is egy kis teaser:

Eszméletlenül jól kinéző metróbarlangok

Written by in: Blogblogblog | Címke:,

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol