Feb
14
2009

Vegyes saláta

A hét nagyrésze teljesen eseménytelenül telt, órára jártam, tanultam, ilyenek. cialis buy canada A tényleges kontaktóráim száma heti három estényire esett, mivel kifutott a Mobile Business előadás, a helyét a projektmunka vette át. Én egy kolumbiai meg egy még beazonosítatlan nemzetiségű ázsiai sráccal az RFID lehetőségei a fejlődő országokban témát találtuk ki magunknak. Ugyan kis hazánk sok besorolás szerint már továbblépett a fejlődő országok sorából (mások szerint meg nem, különféle indexek itt), de RFID téren még bőven le van maradva. Az RFID az olyan technológiákat jelenti, amik pici csipekkel azonosítanak különféle dolgokat, ide tartoznak pl. a mágneskártyák a beléptetéshez, a kutyákba beépített azonosítók, illetve a Wal-Mart által éppen keresztülvert termékazonosítás. Utóbbi állítólag forradalmasítja a raktárkezelést, számlázást meg ilyeneket. Szóval nagyon szép meg nagyon hasznos dolog. Persze mint mindent, ezt is lehet különféle rossz dolgokra használni, mint mondjuk gonosz disztópiák kiépítése és üzemeltetése. (Persze mérnökökre és tudományra az utóbbiaknak is szüksége van, nem maradunk munka nélkül.)

A magyar borító szebb...

A magyar borító szebb...

A héten megnéztem gyerekkorom egyik kedvenc mesekönyvéből, a Gesztenye, a honalapítóból (Richard Adams: Watership Down) készült rajzfilmet. A történet nyulakról szól, akik a régi üregüket fenyegető építkezés miatt új otthont keresnek maguknak. A könyv különlegessége az, hogy a nyuszik tényleg nyuszikként viselkednek és nem olyan emberekként, akiknek éppen nyúlformája van. A könyvhöz tartozó nyúlmitológia szintén dob a hangulaton, bár az El-ahrairah találkozása Inlé Fekete Nyulával elolvasása azért  elég borzasztó volt még úgy is, hogy ekkor már túl voltam a Gyűrűk urán. (Meg a Janicsárok végnapjain, bár annak jórészét nem egészen értettem.) Nem véletlen, hogy egyesek nem tartják gyerekkönyvnek, mert túl sötét egyes helyeken. A film mindenesetre egy elég jó adaptáció, mondjuk hat éves kortól oda is adnám a gyerekemnek. Kár, hogy magyarul nem jelent meg… Youtube-on mondjuk korrekt minőségben fent van, de szerintem jobb a könyvvel kezdeni. (Ezt magyarul kölcsön tudom adni, illetve angolul .. khm, tudok egy jó forrást.) A fenti kép kiválasztásával voltak egyébként kisebb gondjaim, ugyanis a film poszterei vagy túl sötétek, vagy nagyon Disney-szerűek, a magyar kiadás borítójáról nem találtam elég nagy képet, a DVD menüt meg mégse akartam berakni.

Ma a boltban meglepetésemre magyarokkal találkoztam. Itt eredetileg pár sor lett volna arról,  hogy miért pont az ilyen magyarok exportálták magukat, de elgondolkoztam, hogy igazából tök előítéletes vagyok, szóval ez most elmarad.

Ja, boldog Valentin napot mindenkinek, aki szereti.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,

3 hozzászólás »

  • Bandi szerint:

    Hehh, amióta egyetemista vagyok RFID-t használok a koleszba bejutáshoz. Mondjuk az igaz, hogy semmi másra :).

  • Luxa szerint:

    Jaja, nekem is ez az első alkalmazás, ami eszembe jutott, de mondjuk gondolkoznom kéne, hogy én személyesen hol használok még otthon RFID-t. Bár tegyük hozzá, hogy itt sem sokkal több helyen, a leglátványosabb példa a tömegközlekedés. (Pontosabban ott is csak a havibérlet.)

  • Miki szerint:

    Úgy tudom, az újfajta útlevélben is van RFID. Meg találkoztam már vele pl parolóautómatánál ilyen buta papírfecni helyett, nem Magyarországon, de nem emlékszem hol.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL


Leave a Reply

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol