Jan
25
2009

Délig alszunk

Az utóbbi napokban sikerült körülbelül 150 buli témájú képet gyártanom, amiből 80 meg is ütötte a mércét, tehát megtartom. :) Nyitottam is egy új albumot az eddigiek mellé Svéd bulik címmel, így akit csak egy téma érdekel, az könnyebben tudja az őt nem érdeklő képeket kiválogatni.

A sorozat Luca szülinapi partijával kezdődött, amit a stadshageni kollégium egyik folyosóján tartottunk meg, a szobákba ugyanis már nem fér be a társaság. Luca és Alessandro főztek, előbbi valamilyen zöldséges tésztát, imádja a zöldséges tésztákat és úgy főz, hogy még nekem is ízlik, utóbbi pedig fűszeres krumplis csirkecombot. Mindkettő nagyon finom volt, úgy tűnik, hogy az olaszok tényleg tudnak főzni… A kaja mellé nagyrészt söröket és cidert ittunk (a kb. 20 jelenlévőből szinte mindenki hozott egy hatos csomagot, tehát volt elég), kivéve Luca, aki szülinapjára valamilyen svéd italt kapott, erről a likőrszerűségről még lesz szó.

Luca a legújabb szerzeményét vizsgálja

Itt megint sikerült összeismerkedni egy pár új emberrel, szerencsére a legtöbbnek a nevét sikerült legalább részben megjegyezni, valahogy a lányok könnyebben mennek. :) A többieket meg a Facebook, a Picasa és Remi segítségével sikerült összerakni, mondjuk leírni nem tudnám őket. (A hollandiai Katelijn-t például magamtól sosem sikerült volna. :) ) Azért az arc- és névmemóriámon még keményen dolgoznom kéne.

Luca (sikeres) győzködése, hogy szaxofonozzon

Az ünneplés közben Markus barátnőjével, Danielaval megbeszéltük, hogy eljárunk salsázni, állítólag Markus mondta neki, hogy én is szeretnék táncolni, ezek szerint nem zavarja. Még nem döntöttük el, hogy a KTH-ba vagy a SU-ba járunk, SU kicsit drágább, de jobb időpontban van. A SU a Stockholms Universitet rövidítése, ez a helybeli ELTE, tanítanak itt filmezéstől (Daniela valami hasonlót tanul, meg designt) a nyelvészeten át a jogig mindenfélét. Kíváncsi vagyok, hogy a bölcsészeknek Svédországban milyen lehetőségeik vannak, valahogy úgy érzem, hogy nem a kecsápot, nagy kólát kérsz hozzá vonalon mozognak.

Másnap este pedig eljött a már régen várt svéd vacsora ideje, itt tradicionális svéd ételekhez tradicionális svéd zene, tradicionális svéd dalok és tradicionális svéd import Chianti járt. (A Chiantiról mellesleg mindig ez jut eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=iVlkZVAw8Gc.) A szervezés egyébként messze volt a tökéletestől, ugyanis Európa vezető műszaki egyetemén a hangosítás ismeretlen fogalom, így mi semmit nem hallottunk az elmondott háttérinfókból és az elénekelt dalokból, főleg mivel a környéken mindenki beszélgetett. A dalokkal kapcsolatban elkövettek még egy hibát: a daloskönyvben szerepelt a dal angol fordítása és a svéd énekelt szöveg angol fonetikus átirata. Ezzel gyakorlatilag énekelhetetlenné tették őket, ugyanis a cserediákok nagyrésze nem angol anyanyelvű és tipikusan inkább szavak kiejtését tanulja meg, mint betűkét. Vagyis esélyünk sem volt a szöveget elég gyorsan feldolgozni (kivétel a Helan går, mert ezt már ismertük korábbról), sokkal többet értünk volna a normális svéd szöveggel. Egyébként a kaják finom voltak, bár azért az éttermi szintet nem érték el.  A menühöz járt egy doboz sör (svéd, tehát nem finom), egy fél üveg a már említett Chinatiból elvileg azoknak, akiknek a jegye ezt tartalmazta, de a gyakorlatban mindenki kapott és két feles a Luca-féle likőrből. Én egy osztrák csajjal (Steffivel) szemben ültem, aki csak egy pohár bort kért, így kicsit több jutott.

Az asztal most még szép rendezett

A vacsora után ért a nap meglepetése, ugyanis kiderült, hogy a mögöttem ülő német srác az ősi bajor Botond névre hallgat és tud magyarul. Egy számomra új élmény következett, ugyanis magyarul beszéltem valakivel úgy, hogy közben az a beidegződés élt bennem, hogy vele angolul kell beszélnem. Nagyon nehéz, majdnem neki ment jobban a magyar mint nekem, ugyanis ők otthon magyarul beszélnek, valamikor a rendszerváltás környékén emigráltak a szülei.

Egész jók voltak

A vacsora után ereszd-el-a-hajam következett tánccal és zenészekkel, ahol a lelkesedést tovább növelte  a maradék Chinati (ami persze másodpercek alatt elfogyott) és pár sörcsap.  Megint későn értem haza, ami a másnap reggeli mosás miatt nem volt túl szerencsés, de azért sikerült felkelni.

Képek: Svéd bulik album 1-76

Written by in: Blogblogblog | Címke:,

4 hozzászólás »

  • Miki szerint:

    Tudnád valahogy jellemezni, hogy mik ezek a tipikus svéd kaják. A nevüket is leírhatod, de inkább azt hogy mihez tudnád hasonlítani vagy hogy mi volt benne.

  • kicsifreddie szerint:

    Az engem is érdekelne. Mi lehet, amin Freddie felnőtt? :)

  • Luxa szerint:

    Állítólag a legtipikusabb svéd kaja a Köttbullar (Húsgolyók), ezek ilyen pici fasírtszerű valamik, de ilyet még nem ettem.
    A vacsorán a következők voltak:


    Ez valamilyen zöldséges krémmel töltött tekercs, nagyon finom, a külsejének talán nagyon enyhén rétes íze lehetett, a belsejét nem tudom rendesen megfogalmazni, meg annyira nem is rémlik.


    A krumplinak krumpliíze volt, és ettem már jobbat is. A szósz az ilyen hagyományos gombás jellegű volt azt hiszem, a hús pedig talán rénszarvas, de nem vagyok benne biztos. Az asztalnál ülő, egyébként kifejezetten ellenszenves svéd szerint autentikusabb lett volna mondjuk áfonyából, vagy más északi bogyóból megalkotni a szószt.


    Süti. Olyan íze van, ahogy kinéz, de a hozzáadott szósz egyértelműen madártejre hasonlít.
    A kaják nevét sajnos nem tudom.
    Egyébként a tipikus svéd állítólag igyekszik nagyon egészségesen étkezni, tehát ügyel arra, hogy a tányérján kellő változatossággal szerepeljenek a dolgok. Ezt az általam vásárolt mélyhűtött kaják is alátámasztják.

  • kicsifreddie szerint:

    Köszi az infókat!

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL


Leave a Reply

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol