Jan
10
2009
4

Ismerkedés Stockholmmal

Az elöző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy megkaptam a Kista campusod ID-met. Ezután összeismerkedtem pár más cserediákkal: Ziaddal (líbiai-libanoni Ausztriából), Remyvel (francia), Sonjával (osztrák), Gilles-lel (belga), Alessandroval (olasz) és Lucával (szintén olasz). Együtt elmentünk enni a Kistabeli Foodcourtba. Ez egy olyan hely, ahol különféle népek konyháit lehet megkóstolni, egyébként olyan, mint bármely magyar plázában az étkezdék. Csak kétszer olyan drága. Némi bevásárlás (részemről kéztörlő a fürdőszobába) után megbeszéltük, hogy este találkozunk és körbenézünk a városban.

Luca, Ziad, Ziad, Luca, Gilles, Svéd(?), Sonja

Ami meg is történt, rövid háromnegyed órás séta – benéztünk egy utcasarkot – után találtunk magunknak egy olcsóbb kocsmát, ahova beültünk beszélgetni. Az olcsóbb itt azt jelenti, hogy egy sör (4 dl) 25 kr (700 Ft.), egy bor (kb. 2,5 dl) 45 kr (1125 Ft.). A sör svéd volt és csak kicsit rosszabb, mint otthon mondjuk az Ászok, a bor is legalább kétszer olyan jó volt, mint Légli Géza Ciscós költeménye. De a társaság kompenzált, szimpatikus alakok, bár meg kellett tanulnom lassan beszélnem angolul (is), illetve egyes bonyolultabb szavakra nem lesz szükségem. Éjszakai Sundbybergbe reggel kettőig van hétköznapokon, tehát gond nélkül hazaértem.

Másnap az ISS nagy Stockholm bemutató túrát szervezett, ahol elvileg különféle kérdésekre kellett volna válaszolnunk a helyszínek meglátogatása során. Mivel Erik, a hozzánk kirendelt “father” (vagyis svéd kísérő) nem állt a helyzet magaslatán, emiatt csak kötetlen sétálás lett a dologból. Én sikeresen otthonhagytam a fényképezőgépem memóriakártyáját, így az első számtechboltig (SD kártya, 1 GB, 99 kr – 2475 Ft.) nem tudtam fényképezni. Utána viszont elég sokat, akit érdekel, az a galériában nézhet egy kis Stockholmot.

Valami fontosabb épület

Stockholm egyébként még mindig szép, rendezett és eszméletlen tiszta. Azt hiszem a svéd mentalitásról lesz még post valamikor… Az utcák kellemesen szélesek, tele vannak bicikliúttal és biciklilámpákkal, mindenféle bolttal és kis kioszkokkal, ahonnan enni adnak. Ezekből még olcsóságuk ellenére sem vettem semmit, mert kint hideg van, a beülős helyeken meg nem. A hideg egyébként relatív, most éppen +5 fok. 😛 Gamla Stan, Stockholm óvárosa (gamla-> öreg, sta(de)n -> a város) olyan mint bármilyen másik szuvenírboltokkal telepakolt turistacsapda. Egyik különlegessége, hogy itt található a világ legkeskenyebb utcája (a svédek szerint), mindössze 19 cm. Majd egyszer megkeresem és lefotózom.
A belsőbb városrészek tele vannak különféle szobrokkal, emlékművekkel és táblákkal, Gustav den Andra Adolfról pl szerintem több is van. Ami minket kicsit jobban érint, az az, hogy például Wallenbergről is van egy, ami állítólag kisebb felháborodást keltett a nyárspolgáribb svédekben: az alkotó ugyanis a tömegsírba dobott áldozatokat formálta meg, még ha elég modern módon is.

Tartozik hozzá egy nagy kőgömb is

A túra befejezése után megbeszéltük Hernan Martinez ISS (HK nemzetközi részlege) elnökkel, hogy este elvisz minket az egyik pubba és bulizni. Este nyolcas találkozás és evés után le is jutottunk egy pubba, ahol a magyar szokásokkal ellentétben kötelező ruhatár volt (20 kr – 500 Ft.), de itt már legalább a bor finom volt. Mondjuk kicsit disszonáns érzés Svéd pubokban olasz bort inni, de hát ez van. A bor után Hernan cidert ajánlott, ami jó választás volt, nagyon finom és olcsóbb, mint a bor. (Sört az enyhe torokfájásom elmúltáig nem iszom.)

Hernan Martinez, ISS

A pub után átmentünk valamilyen szórakozóhelyre, ahova elsőre nem nagyon akartak beengedni, de végül sikerült őket rábeszélni. Ha jól sejtem, akkor itt találkoztam először Svédországban olyan alakkal, aki nem maximálisan pozitívan viszonyulna a külföldiekhez. A civilizált trollok is trollok na. Viszont a szórakozóhelyeknek és puboknak van két előnye, amikkel a magyar megfelelőiket egyelőre behozhatatlanul maguk mögé utasítják: mindenhol elfogadnak bankkártyát (napok óta 20 kr – 500 Ft. van a pénztárcámban), illetve tilos a dohányzás. Itt nem kell minden kocsmázás vagy buli után a teljes ruhatáradat kicserélni, mert undorodsz a cigiszagtól reggel, amikor felvennéd. Mivel a hajam már rövid, ezért az egyébként sem lenne cigiszagú annyira.

A buli egyébként jó volt, három terem volt egy techno jellegű (most nem nézek utána a vonatkozó weboldalon, hogy pontosan mi is 🙂 ), egy retro (legjobbak a retro svéd számok), illetve egy populáris zenéket játszó. Utóbbiban a DJ lány borzasztóan nem tudta a számokat egymáshoz lőni, újabban ez már zavar. (Ez Öcsi hibája…) De a buli  jó volt, a svéd lányok nem rosszak, bár szerintem a magyarok szebbek. Sikerült reggel háromra hazakeveredni, éjszaka a metróm itt is csak 20 percenként jár…

Written by in: Blogblogblog | Címke:
Jan
09
2009
8

Infodump

A mai bejegyzés nem lesz túl hosszú, kicsit későn értem haza…
Lassan kezdek hozzászokni a lakáshoz, bár a szőnyegek továbbra is hiányoznak. A zuhanyzó kellemes és már nincs is penészszaga, és a mosogató is ok.

Ami gondot okoz, hogy lassan mosnom kellene, illetve meg kéne keresnem a házon belül a szemeteseket. A papírt külön gyűjtöm, tehát az külön öröm lesz, remélem nem kell kintre valahova hordani. Mindenesetre mai különleges sikerélményként sikerült rájönnöm, hogy kell a házba is bejutnom.

Az ajtón ugyanis van egy pici kulcslyuk, amibe egyetlen kulcsom sem passzol, és így a bejutással eddig gondjaim voltak, illetve inkább gondolkoztam azon, hogy lehetnek, de szerencsére, mindig jöttek szembe. A mai bevásárlás után, azonban senki nem jött szembe, így kábé három percig próbálkozgattam, amíg oda nem ért egy erősen egyetemista fejű fekete srác, aki elmagyarázta, hogy az ajtót nem a kulcsok, hanem a kulcstartó nyitja. Oda kell tartani a kaputelefonhoz és megnyomkodni. Azért erre magamtól nem jöttem volna rá. Így viszont még mindig van két kulcsom, amiről nem tudom mire jók. Lehet, hogy majd ezt a kérdést is csatolom a Benoit-val (előző lakó) folytatott levelezésem következő köréhez.
Kisebb eltévedés után (a T-Centralba menő metró helyett a T-Centralba menő vonatra szálltam, mert nem emlékeztem arra, hogy a metró itt még a föld alatt van) eljutottam Kistába, ahol élőben is megismerhettem Cristina La Verdét, aki egy eszméletlen rendes és jófej ICT nemzetközi koordinátor. (Nem hivatalos pletykák szerint nem mind ilyen, de a témát a helyiek kerülik. Biztos van egy szadista nemzetközi koordinátor a pokolból vagy vmi hasonló.)  Az ICT olyan, mint nálunk a VIK. Hatalmas mennyiségű információt kaptunk a kurzusokról, a kétféle elektronikus tanulmányi rendszerről, az ICT-ről, majd a helyi HK-soktól a HK-ról, Pubjaikról, programjaikról, stb. Fel is iratkoztam mindenféle közösségi levlistákra.

Innentől a Kista Campus körút következett, az engem érintő rész szép, modern és kicsit I épület jellegű. Van lift, wifi mindenhol, szabad bejárású szobák tanulni, menza, konyhák, zuhanyzó (!), kanapék, könyvtár és 600 oldal ingyen nyomtatás félévente. Továbbá minden ajtó kártyával nyilíik, az enyém lejjebb megtekinthető. Volt már jobb fényképem is…

Picit belenyúltam, mert nem tudom, hogy a kód, amt leszedem mi mindenre jó.

A mai nap többi részletét hozzácsapom majd egy másik bejegyzéshez, mert most már picit fáradt vagyok. Addig is egy kis teaser:

Eszméletlenül jól kinéző metróbarlangok

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jan
07
2009
11

Az első lakásom

A ma reggeli felkelés a várakozásaimmal ellentétben meglepően könnyen ment. Felhasználtam a reggeli jegyemet a hostelben, összecsomagoltam majd elindultam a KTH irányába, hogy átvegyem a kulcsomat meg hasonlók. Azért gyalog nem volt olyan közel, de útközben csináltam egy képet, a bal oldalán egy kis kötött pálya is látható.

És végre egy kis víz.

Nagy nehezen megérkeztem a KTH megfelelő épületébe, ahol már javában valami beszélgetős ismertetős dolog folyt. Ezen kicsit meglepődtem, otthon bármilyen reggel 8-tól este 8-ig meghirdetett közösségi program legkorábban 11-kor kezdődik. Mondjuk lehet, hogy itt is így van, de mint kiderült, egy csomó emeberkének reggel jött a gépe és már hat óta ott voltak. Kb. érkezésem után negyed órával kiosztották az ISS (International Student Service), ebben pár ismertető papíron és egy kuponfüzeten kívül volt egy nagyon fontos dolog is: egy Tele2-s SIM kártya. Fontosabb tulajdonságai:

  • Rendkívül bonyolult pin kód: 0000
  • Minden ISS-s és más cserediák ingyen hívható
  • Kapcsolási díj 17 Ft, egy perc Svédországban 17 Ft, SMS 12,5 Ft, MMS 42 Ft
  • Magyarország vezetékes 12,5 Ft, mobil 86,25
  • +46762078867, amint feltöltöm

Sajnos azonban bejelentettek egy kevésbé kedves dolgot is, diákigazolvány csak két hét múlva, addig teljes árú bérletet kell venni. (A svédeknek is egyébként.) Ez csekély 690 kronorba, azaz 17250 forintba került egy hónapra. Elvileg talán visszaváltják időarányosan… Egyébként egy mágneskártya, a metróbeléptetés például a klasszikus forgóvillás módszerrel történik. (Igen, majd lesznek képek erről is. 🙂 )  A metró szép gyors és tiszta. A külvárosi aluljárókban már találkoztam két zenélős koldussal is, de belvárosban eggyel sem.

Miután átvettem a kulcsomat a könyvtárban ellátogattam Kistába, ugyanis itt van a mi karunk és a koordinátor. Aki kedvesen közölte velem, hogyha figyelmesen elolvastam volna a papírt, amit küldött, akkor tudnám, hogy nem ma, hanem kedden lesz eligazítás. Zut. Semmi gond, legalább megnéztem Kistát is. Erről még szerintem lesz post, egyelőre elég, ha annyit mondok róla, hogy olyan, mintha a Lágymányosi Tudásparkot minden irányban megszorozták volna négyel és az egész alá raktak volna egy Westendet. Impresszív na. Az itteni metrómegállóban láttam életem első defibrilációját is, durva volt.

Innen Sundbyberg felé vettem az irányt, ahol megkerestem a Vasagatan 9-319, 17 267 Sundbyberg, Sverige címet. Nem ment könnyen, végül a telefonom GPS-e is kellett hozzá. Utána kicsit meglepődtem, azt hittem kollágium lesz, pedig nem is, egy nagy házból bérel a KTH lakásokat. Vagyis kaptam egy teljes lakást. Ezért az előzetes hírekkel ellentétben csak 75.000 forintot kell fizetnem, plusz az internetet. Amit az előző lakó szerencsére nem mondott le, csak hagyott egy átírási szerződést. Ez szerintem tök rendes volt tőle, ezúton is köszönöm neked Benoit Marion! 🙂 (Internet: 230 kr/hó, 5750 Ft/hó; 10/10 LAN) Továbbá a csajtől és az elődjeitől örököltem még pár cuccot, amik közül a fontosabbak: eszméletlen sok szett ágynemű, vasaló, 8 db szivar (első látogatóé), edények, evőeszközök, tisztítószerek, két hangfal. De például szemetes nincsen, és nekem szőnyeg is hiányzik. Na, majd IKEA után…

Albumban látható a többi kép is a lakásról.

Ui.: Kommentelni lehet, csak a bejegyzés címére, vagy a dátum alatti számra kell klikkelni.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jan
06
2009
5

STF Fridhemsplan

Mint azt hiszem már írtam, az első két napot a repülőgép menetrendek és Ms. Cristina La Verde szabadsága miatt egy hostelben töltöm. Ezt persze még otthon lefoglaltam, az ember szálláskeresési pozícióját nagyon gyengíti, ha egyrészt van nála egy nagy Samsonite bőrönd, másrészt kint -10 fok van. Az első kinézett hostelről a neten borzasztó vélemények voltak, ezért az STF Fridhemsplan mellett döntöttem. Az STF azt jelenti, hogy Hostelling International kártyával olcsóbb (egyes helyekre nem is lehet menni a kártya nélkül), ezért még otthon kiváltottam a kártyát. Itt is ki lehetett volna, csak drágább. A tömegszálláshoz semmi kedvem nem volt, ezért a két napra egy egyfős szobát (enkelrum) vettem ki, összesen 900 koronáért (86 EUR vagy 22700 forint).

A szoba nem túl nagy, de van kényelmes ágy,  Internet és a folyosón tiszta zuhanyzók. A hostel kívülről így néz ki:

Az STF felirat felett lakom

Ha ráklikkeltek a képre, akkor az albumban többek között meg lehet csodálni a szobámat, amiben sikerült már most egy kisebb kupit összehozni. A hostelre, meg úgy általában a városra jellemző, hogy erősen akadálymentesített, a fürdőszobában például a bőséges hely mellett legalább hat segítségkérő gomb van, az utcán minden jelzőlámpa kattog és az útburkolat érdessége sem teljesen véletlenszerű. Ami viszont a jelzőlámpákon elsőre meglepő, az az, hogy nem villog a zöld, hanem rögtön piros van.  Ezen persze a svédek habozás nélkül átmászkálnak, tehát annyira azért nem szabálykövetőek.

Ha már kimentem az utcára, akkor vásároltam is (najó, ez már tegnap megtörtént), vettem sajtot (vmi kék cucc), sonkát és lepényt (Polarbröds Hällakaka). Itt kifili helyett ez van, de nem baj, nagyon finom és nem morzsál. Kicsit meglepő, hogy a pénztáros csak papírpénzzel foglalkozik (bár az intenzív bankkártya használat miatt azzal sem nagyon), a fémpénzeket egy, a pénztárhoz csatolt automatába kell bedobni és a visszajárót is ez a gép adja. Első körben nem is értettem, miért nincs visszajáró… Mivel már van valamekkora választékom, ezért beszúrok egy képet a svéd pénzekről is:

A tízkoronás nagyon pici, de cserébe vastag és nehéz.

A második bevásárlásról elhoztam a blokkot, ezért kb. képet tudok adni az itteni árakról:

  • Apelsinjuice: 1l narancslé, ICA saját márka – 12,5 kr, 315 Ft.
  • Apelsin: narancs – 18,95 kr/kg, 478 Ft/kg.
  • C-vitamin hallon: Eper ízű pezsgőtabletta – 21,9 kr, 552 Ft.
  • Läkerol original: cukorka – 11,9 kr, 300 Ft.
  • Näsdukar balsam: 72 db pzs – 21,9 kr, 552 Ft.
  • Plastkasse: zacskó – 2 kr, 50 Ft.
  • Ramlösa Blaabär: áfonya ízű ásványvíz, 1,5 l – 10,9 kr, 278 Ft.
  • Pant: üvegbetét – 2 kr, 50 Ft.

Ezután körülnéztem a plázában, hogy hol tudnék valami poharat venni, majd a környéken is. Egy boltot találtam végül, ahol megtettem első áldozatomat a svéd design oltárán, vettem magamnak két bögrét:

design by lovisa wattman

Szépek, szépek, meg van gumitalpuk, de beértem volna egy szimpla üvegpohárral is. De az nem volt. 🙂 Ezt kártyával fizettem, nem egészen négy másodperc alatt már ki volt nyomtatva az aláírandó bizonylat. Már érzem, hogy fájni fog, amikor hazamegyek és a boltos fél percig szünnyög a leolvasóval. A bevásárlás után elmentem enni is, a tegnapi Mcdonalds után egy török gyorséttermet választottam, 75 kr-ért (1890 Ft) ettem egy hatalmas kebabriksmatot. Finom volt, de a hűs fűszerezése otthon jobb. Azért remélem, hogy a belvárosból kicsit kintebb (mondjuk Sundybergben, ahol lakni fogok) olcsóbb az étkezés…

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jan
05
2009
3

Hajt, hajt, hajt, hajt

9:17, nagyon régóta óta először megint repülök. Ebből két fontos következtetés vonható le, egyrészt az, hogy még nem repültem egyedül, másrészt az, hogy az indulás majdnem másfél órát késett, hivatalosan már majdnem Arlandában kéne lennem. (Arlanda Stockholm nagyobbik repülőtere.) De legalább adnak narancslevet, teát és szendvicseket, örülök, hogy nem fapadossal megyek, és nem fizettem többet, mintha azzal mentem volna.

A gép egy Fokker 70-es, akit ennél bővebben érdekel, az amúgy is tud róla mindent, akit meg nem, azt nem untatom azzal, hogy hogy néz ki meg mire képes. Mindenesetre a monitorok a repülésinformációkkal határozottan tetszenek, most valahol Łódź felett járunk. (Open Office tök intelligens, automatikusan átírta a városnevet a vonatkozó lengyel helyesírási szabályok szerint.) Várom a többi infót, nemrég még azt is kiírta, hogy mennyivel megyünk és milyen magasan vagyunk. Megvan: 11187 méter és -9,5 fok. Mást most nem ír ki. (Utólag: de igen, 781 km/h) Inkább nézek felhőket, ezek nagyon jól néznek ki innen, majdnem olyan jól, mint a teljesen havas Lengyelország.

Mivel a háttérben a gépem még számol (munkamunkamunka 🙁 ), és mivel le van szabályozva a processzor (így még öt óráig bírja az aksi), ezért betartom tegnapi ígéretemet és elmesélem a blog technológiai hátterét. Már régóta gondolkoztam azon, hogy kell nekem egy honlap és blog, de túl sok érdekes tartalmat nem tudtam volna adni neki, akkor meg minek. Persze az Erasmusos kiutazásom ezen a helyzeten drasztikusan változtatott…

Ezért elkezdtem tárhelyet keresni és némi intermezzo után a Lanten.hu mellett köteleztem el magam, mert olcsó, kellemes szolgáltatáslistájuk van és a társaság egyrészét ismerem. (Bár meglepő módon a Google-n kerestül találtam meg őket.) Beadtam a kérelmet tehát a luxa.hu cím regisztrációjára, amit a Lanten rögtön vissza is dobott, mert a kifejezés valami olasz világítástechnikai társaság védjegye. Anyád. Szerencsére kisebb utánanézés után kiderült, hogy elvileg megkaphatom, ha nem használom üzleti tevékenységre, amire persze nem akarom használni. Tehát most már csak a két hét várakozási időnek kell letelnie, hogy a végleges blog.luxa.hu címen lehessen engem olvasni.

Az eredeti célom egy komplett, jól kinéző weboldal megírása lett volna nulláról, illetve egy blogmotor beleillesztése, azonban erről hamar letettem, a mostani webprogramozói tudásom ehhez bőven kevés. Emiatt egyszerűbb megoldásként kész, csak konfigurálandó vázat kerestem. Szerencsére a Lanten tudásbázisa segítséget nyújtott (kicsit kezdem reklámembernek érezni magam 🙂 ), és így elég gyorsan a !WordPress mellett döntöttem. Innen némi beállítgatás, finomhangolás és designolás után jutottam el a mostani állapotig. Ja, akik nem szeretnék Skandinávia műholdfelvételét nézegetni, azok jobb alul tudnak skint váltani. (A műholdmentes skin háttere változni fog még szerintem.) Ugyanez vonatkozik azokra is, akiknek a háttér esetleg túl kicsi, mert 24”-os Apple iMac-en nézik. Még jó, hogy a két csoport között van némi átfedés. 🙂

Közben végzett a cucc, megyek vissza dolgozni…

Persze ezt a szállásról adtam fel, amiről egyelőre csak annyit, hogy eddig mindenki jófej. Ja és Stockholmban nagyon hideg van…

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
Jan
04
2009
4

Blog

Nos, némi (elég sok) munka és munkakerülés után sikerült használható állapotba hoznom a blogot, végre én is beállhatok azok hosszú sorába, akik az Interneten élik ki grafomán vágyaikat. Kik jobban, kik rosszabbul, remélem én az első kategóriába fogok tartozni.

Kezdetben a téma mindenképpen a kis svédországi kirándulásom lesz, hosszabb távon meg vagy lehúzom a rolót, vagy sem. Ez még nagyon a jövő zenéje.

Szóval Svédország. Mint azt a legtöbben tudjátok, a következő hat hónapot Stockholmban töltöm és a Kungliga Tekniska Högskolan (innentől még sokáig KTH) elnevezésű műszaki egyetemen fogok tanulni Erasmus ösztöndíj keretében. Áprilisban mindenképpen hazajövök, a pontos időpont majd kiderül valamikor, az a lényeg, hogy az OTDK időpontja beleessen az itthon töltött várhatóan kb. egy hétbe. Véglegesen júniusban jövök haza, ez a kinti vizsgaidőszaktól függ. Mellesleg itt a kinti tanulmányi programom. A lényeg az, hogy negyedévek vannak félévek helyett, és egyhetes vizsgaidőszakok. Meg az, hogy a tanítás január 21-én kezdődik, de most szerdán már beiratkozás van.

Emiatt és a repülőgépek menetrendjei miatt (nincs délelőtti gép megfizethető árban, csak hétfőnként) már holnap reggel 7.10-kor indulok. Ennek örömére meg is fájdult a torkom, épp most kaptam egy kis finom mézes teát. 🙂 (Mellesleg köszi a kendőt Timi, máris jól jött…) Az utóbbi hetek így a munka mellett leginkább csomagolással teltek, ami különösen szórakoztató volt, mivel a repülőgépre csak 33 kilót vihetek fel. A biztonság kedvéért mindent lemértem, ami bekerült a bőröndbe, ha valaki kíváncsi, hogy hány gramm egy vezeték nélküli egér vagy 6 pár zokni, az itt megtekintheti. Sajnos pár fontos dolog kimaradt, de majd támogatjuk egy kicsit a magyar postát. Nem lesz olcsó, de a túlsúlyfizetés még drágább. (Egyébként durva, hogy 8 nap egy levél Stockholmba. Bár az alapján, amiket Levi mesélt arról, amikor a postai elosztóban dolgozott, örülhetek, hogy nem az asztal alatt végezte az eddigi levelezésem.)

Mostanra ennyi, megyek vissza dolgozni, mert holnap leadás van. Amivel szinte biztos, hogy késni fogok… 🙁 Holnap (vagy amikor már nagyon elegem van), akkor írok kicsit a blog technikai hátteréről, domainről (mert nem ez a végleges cím) és pár apróságról.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol