Nov
13
2009
1

Allee

Újabban megint járok aikidóra, hétfőn, szerdán és csütörtökön. Az edzéseknek az egyik fontos tartozéka a gí, ez a szokásos fehér (kék, fekete, piros, stb.) ruha, amit a különféle verekedős filmekben szoktak a jó- és rosszfiúk viselni. Ebből nekem csak egy darab van, ami azért három edzés után már erősen érett egy mosásra. Bár van mosógépem, egészen eddig nem használtam, inkább hazavittem hétvégére a mosnivalót. Ennek legfontosabb oka egyébként az, hogy utálok vasalni. De nagyon. A gí azonban nehezen szárad, így ha a szombati foci után hazaviszem, nem fog megszáradni vasárnap estig-hétfő reggelig… Így most már bent is mosok.

Spoiler

Spoiler

A mosóporom azonban múlt héten elfogyott és elfelejtettem kérni, ezért kénytelen voltam elmenni venni egy kisebb csomagot – otthon van egy ötkilós, ami félre lett már nekem téve, felesleges lett volna nagyobbért fizetnem. Mivel most nyílt meg a környéken az Allee nevű pláza, ezért gondoltam, elmegyek megnézni.

A Skálánál azért szebb (Forrás: ingatlanmenedzser.hu)

A Skálánál azért szebb (Forrás: ingatlanmenedzser.hu)

Alapvetően meg voltam vele elégedve. A pláza három+Interspar/parkoló szintes, kellemes körgyűrűs szerkezettel: a három ellipszis egymás felett van, a távolabbi végeken mozgólépcsőkkel. (Többszintes boltokban persze belül is vannak.) Ez azért jó, mert úgy végig lehet járni az egészet, hogy sehol sem megyek végig kétszer. :) A világítás nagy része természetes, az üvegtetőn keresztül jön be, ez van kiegészítve ööö, más fényforrásokkal. (Némethné Dr. Vidovszky Ágnes biztos elégedetlen lenne velem, de elfelejtettem megnézni. :) ) Szóval a belső tér kellemes, tágas és szép világos.

A boltokat igyekeztek tematikusan csoportosítani, én mondjuk meglepődnék, ha ez hosszú távon így maradna, de kétségkívül vásárlóbarát. Túl sok időm nem volt körülnézni, de az &-es ruhaboltok (H&M, C&A, Marks&Spencer) itt is megvannak, meg persze elegáns ruhák, csajos boltok stb. Kicsit sajnálom, hogy Overland helyett Dockyard Islands van, de ennyi belefér. Összességében tipikus plázás felhozatal.

Nem megyek végig a boltokon, csak pár dolgot emelek ki, ami megragadt.

  • Lehet, hogy a friss nyitás miatt van, de még mindenki kedves és lelkes. Majd pár hónap múlva meglátjuk mi lesz.
  • A szemetesek most még ilyen háztartási fedeles izék, remélem cserélik őket hamarosan, így cikik.
  • Az elsőn van egy “LEFUTUR Meglepő tárgyak boltja” nevű üzlet. Mivel még mindig designos ébresztőórára vadászok, ezért benéztem. Sajnos inkább túlkomplikált és nem eléggé letisztult termékeik vannak, mint design tárgyaik. Pedig örültem volna…
  • A másodikon van egy FŐGÁZ Zrt. Ügyfélszolgálat, ez kicsit meglepett, valahogy az ilyen cégekkel kapcsolatban kevésbé modern dolgok élnek a fejemben. Verseny van, vagy mi?
  • A mozi nincs túl hangsúlyos helyen és ránézésre tök üres volt.
  • Az Interspar a földszinten nagyon komoly konkurencia lesz a Móriczon lévő boltoknak és a Vásárcsarnoknak is. Nagyon nagy az alapterülete, emiatt kényelmesen el lehet férni, sok a pénztár és vannak gyorskasszák. A választék kellemes (bár cider speciel nincs), ezentúl ide fogok járni. Főleg ha esetleg bevezetik a PayPasst. Itt vettem meg a mosóport és öblítőt is.
  • Bármilyen kellemes jelenség a pénztáros csaj a Csibefalóban, a rántott csirkemell és a krumpli még gyorsétteremhez képest is gyenge volt. Továbbra is marad a Kuckó Büfé a VCS-ben. :)
Happy End

Happy End

Written by in: Blogblogblog | Címke:
Nov
08
2009
0

Forma 1 2009 statisztikák

Az eredmények egyben letölthetőek innen: link.

Mint páran tudjátok, a tévén gyakorlatilag csak sportot nézek, a filmeket egyrészt utálom szinkronosan, sőt néha vágva végigszenvedni, a többi műsorra meg annyira nem vagyok kíváncsi. (Ritka kivételek persze mindig vannak.) Az egyik ilyen sport a Forma 1, amit már kiskorom óta nézegetek, az utóbbi években (post-Schumacher éra) már rendszeresen követem is. Ezért időnként elnézek az Index szakblogjára, illetve a F1-Live.com című portálra plusz infókért.

Utóbbin jelent meg egy rövid cikkecske a motorgyártók összehasonlításáról. Mint tudjuk, konstruktorból tíz darab van (Brawn-Mercedes, Red Bull-Renault, McLaren-Mercedes, Ferrari, Toyota, BMW-Sauber, Williams-Toyota, Renault, Force India-Mercedes  és Toro Rosso-Ferrari)  motorgyártóból viszont csak öt (Mercedes, Renault, Ferrari, Toyota és BMW). A cikk az utóbbiakat próbálta rangsorolni az alapján, hogy az adott motorgyártóhoz tartozó pilóták milyen arányban nyertek, léptek fel a dobogóra, illetve szereztek pontot (első nyolc helyezés ér pontot). A rangsorolás módját azonban én egy kicsit igazságtalannak éreztem, mert a Mercedesnek három csapata van, a BMW-nek egy, a többinek meg kettő. Szerintem többet mond el a gyártók és a csapatok valós teljesítményéről, ha az vizsgálom meg, hogy az adott csapat vagy motorgyártó egy darab pilótájának mekkora esélye van arra, hogy helyezést (stb.) érjen el.

Innen jött az ötlet, hogy csináljak erről egy kisebb statisztikát. Le is loptam gyorsan a Wikipédia vonatkozó táblázatát, és némi munka után a következőre jutottam: (tovább…)

Written by in: Blogblogblog | Címke:
Oct
24
2009
1

Halászlé

Ezt a bejegyzést Attila kedvéért írom, akinek még a SOTE gólyabálján is az volt az egyik első megjegyzése, hogy minden reggel ránéz a blogra és sosincs semmi új. :)

Kicsit már régen voltak a dolgok, de szerencsére sok fotót csináltam és így fel tudom idézni az érdekesebb részeket. Szóval május vége felé járunk, ami azzal jár, hogy a társaság egy részének lejár a lakásbérlete és nemsokára távoznak (ők azok, akik öt hónapra igényelték és biztosak voltak abban, hogy nem buknak vizsgán – a pótvizsgák júniusban vannak…). Mivel korábban már többször volt olyan nemzeti vacsi, ahol valaki főzött egy nemzeti kaját és mindenki evett belőle, ezért én is úgy gondoltam, hogy alkotok egy ilyet.

Hozzávalók domináns része

Választásom a halászlére esett, a receptet apukámtól kaptam még otthon, sőt a biztonság kedvéért ki is próbáltam. A svéd körülmények persze kicsit mások mint a magyarok, az édesvízi hal például méregdrága, ezért eretnekségre vetemedtem: lazacból és egy beazonosítatlan másik halból (nem volt szótárban sem) készítettem az igazi tiszai halászlevet. Így is kisebb vagyon volt persze hét főre, de hát ez volt a legkevesebb.

A fáradtságos munkámnak meg is lett a gyümölcse, mindenkinek ízlett, talán nekem a legkevésbé: ők valamilyen finom levest vártak, én meg halászlét. (Ez egyébként a múlt héten sütött túrós sütinkre is igaz: nekem ízlett legkevésbé, pedig én választottam a receptet…)

Ziadnak is ízlett, bármilyen csúnyán is néz.

A vacsora után lassan búcsúk következtek: Ernst és Dominik másnap hazarepültek és Rémi is nemsokára elindult a norvég buszos túrájára. Hejdå!

Képek: Vegyes3 album 55-77.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jun
17
2009
0

Osqvik

Az itteni HK honlapján már tavasz elején felfigyeltünk arra a kijelentésre, hogy a tagsággal járó előnyök közül az egyik, az egy nagyon pici tulajdonosi hányad egy vidéki nyaralóházban. A reklámanyag szerint tengerparti, szaunás, körülbelül 25 férőhelyes és bármikor ki lehet bérelni aránylag olcsón. Mivel két ismerősnek (Bernhardnak és Manuelnek) is épp szülinapja volt, ezért jó előre lefoglaltuk május végére.

El is indultunk egy, már/még kellemesen meleg szerda reggelen Oskviq irányába busszal. A 25 kilométeres út mondjuk nem telt zökkenőmentesen, véletlenül eggyel korábban szálltunk le, az egy óra gyaloglást azért szívesen kihagytam volna. (A bérletek egyébként itt is érvényesek voltak.)

Kilátás

Maga a ház tényleg elég nagy, szerintem negyvenen is elférnének, mi tizenvalahányan elég szellősen voltunk. A tengerpart is tengerpart, de a ház és a víz között elhelyezkedő tízméteres szintkülönbség kimaradt valahogy a prospektusból… Annyira mondjuk nem baj, mert a szaunát szerencsére a víz mellé rakták.

A ház belülről nagyobb

A nap hátralevő része így szaunázással és grillezéssel telt. (Tanulság: a molóról érdemes előre és nem oldalra ugrani, a lábujjam a kő okozta vágás után napokig gyógyult…) Meg persze a Floris által bemutatott lóverseny nevű ivós játékkal, a szabályokat itt helyhiány miatt inkább nem mutatnám be, de nagyon szórakoztató és csak egy pakli kártya kell hozzá. (És természetesen ipari mennyiségű alkohol.)

Bernhard ajándékának egy része

Este volt a BL döntő is, de érdeklődés hiánya miatt a megnézése elmaradt, mert az a szülinapos, aki miatt készültünk notebookkal és nettel, az nem jött el. Azért annyira nem is hiányzott…

Képek: Vegyes3 album 1-54.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jun
16
2009
4

Tárgyak – Telecom Policies and Regulatory Principles

A negyedik negyedévben az egyik új tárgyam a címben található Telecom Policies and Regulatory Principles volt.

A hivatalos svéd név Policy och regleringsprinciper för telekommunikation, ami nekem kicsit gyanús, de minden rendszerben így hivatkoznak rá. A tárgy egyébként szabályozói oldalról közelíti meg a távközlési cégek piacát: hogyan viselkedik egy hatékony távközlési felügyelet (ez nálunk az NHH), mikre kell figyelni, hogyan nyomják egymás fejét a víz alá a szolgáltatók. Ami tevékenység egyébként a kedvenc sportjaik közé tartozik, az eladó egyik kedvenc példája az volt, hogy X telefontársaság a dél-afrikai piacnyitáskor egy Boeing 747-nyi ügyvédet dobott át az USA-ból a kezdeti nehézségek elsimítására.

A többi tárggyal ellentétben itt nem kellett vagyonokat kifizetni a tankönyvekért, ehelyett az ICT Regulation Toolkit olvasgatását javasolták, amiket nem túl szép, de elég jól tanulható diákkal egészítettek ki.

A kicsi sárgák a felhasználók, akik azért nem mindig mosolyognak

A kicsi sárgák a felhasználók, akik azért nem mindig mosolyognak

Útközben meg kellett írni párban vagy hármasban egy esszét is valamilyen kapcsolódó témáról, én egy kolumbiai csajjal kerültem párba. Őt Liliana Garcia Alonsónak hívják és a legtöbb itteni ICT (infó- és telekomkar) hallgatóval együtt Master képzésen van. Némi alkudozás után abban egyeztünk meg, hogy a digitális televíziós rendszerekre való átállásról fogunk írni, kicsit közelebbről megvizsgálva a dél-amerikai helyzetet, ez ugyanis itt az érdekesebb kontinensek közé tartozik. Akit kicsit jobban érdekel a téma, az letöltheti az előadásunkat innen. (PowerPoint 2007 formátumban van.) Az esszé megírása után egy másik társaság művét is értékelni kellett (a peer reviewt Svédországban egyébként is szeretik), majd előadást tartottunk egymásnak, amit gyors vita követett. Ez annyira jól sikerült, hogy utána a társasággal külön el is mentünk ebédelni a helybeli plázába. (Itt tudtam meg például, hogy iráni állampolgárként Svédországba repülni időnként elég megalázó a biztonsági intézkedések miatt. :( )

Én, Liliana és a tanár.

A vizsga maga elég egyszerű volt, gyakorlatilag a tavalyiakból ollózta össze. (Hogy mennyire nem változott a vizsga, az az utána következő beszélgetésből derült ki, a válaszok ugyanazt a mintát követik évek óta – kis emlékeztető, hogy milyen kis apróságokat érdemes észrevenni…) Egy hibám volt, ez alapján a jegyem A lenne, de számít az órákon és a prezentáción nyújtott teljesítmény is. Nem nagyon aggódom, mert eléggé bejött neki az előadásunk, csak igazán feltehetné már a netre a hivatalos eredményt is. Addig ugyanis nem kapom meg az ösztöndíjam utolsó részletét, amíg le nem adtam egy papírt a jegyeimről…

Vizsga után mellesleg megnéztem Liliana útlevelét, és kisebb megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy borzasztóan nem tudom belőni az emberek életkorát, azt hittem, hogy pár évvel idősebb, mint én, mondjuk 25-28. (Mini közvéleménykutatásom is hasonló eredményt hozott.) A helyes választ megtudod a továbbra kattintva…

Képek: Vegyes2 album 473-475.

(tovább…)

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
Jun
10
2009
1

Tárgyak – Svéd kezdő

For  people arriving via a Google search for Tom Nässbjer of KTH: I can just say that he was a great teacher, I’ve definitely progressed with my Swedish knowledge under his hands.

Bonus points for added cultural and linguistic information. Also for sarcasm. :) Thank you very much, Tom! – Luxa, 2009. 10. 31.

Végre megint van szabadidőm, elkezdem behozni magam. Ha minden oké, akkor június végére pont június végén fogok tartani…

Mivel a tárgyaim nagy részéből már meg vannak az eredmények, emiatt akár be is mutathatom őket, hogy mégis milyen itt kint tanulni. (Igen, én csináltam olyat is.) A svéd vizsgám volt leghamarabb, így azzal kezdem.

A svédet itt kezdő szinten tanultam, ugyan otthonról is nagyon sok mindent hoztam, de nem akartam (még egyszer) abba a hibába beleesni, hogy valaminek az alapjait nem tanulom meg rendesen. Ezt a döntésemet nem is bántam meg soha, kellemes versenyelőnyöm volt a többiekhez képest, és most már tényleg tudok rendesen fejlődni.

Az svédórákra itt hatalmas igény van, ezért érdemes minél hamarabb jelentkezni, a helyek száma erősen korlátozott. Ennek egyébként a master studentek (akik Msc-t csinálnak itt 2-3 évig)  járnak rosszul, ugyanis exchange-ről a bekerülés automatikus, masterről meg valami tanulmányi eredményekkel súlyozott van. Amit persze rendkívül igazságosan az ősz közepi vizsgák után csinálnak, tehát amikor a népnek még csak fele tárgya van meg.

Az órákon ennek megfelelően a társaság nagyon vegyes, mind életkorban (azért a huszonkevés a tipikus), mind nációban. A mi hivatalosan harminc, bejárósan tizenöt fős osztályunkban például volt egy halom kínai (ők még áprilisban sem nagyon tudták a Vad gör du?-t), egy thai (Koblaknak furamód ment a dolog), pár vegyes muszlim (ők valahogy félúton Sam kivételével eltünedeztek) és európaiak.

Koblakkal, ő ült legtöbbet mellettem

A tanáron mindig sok múlik, mi elég szerencsések voltunk, egy Tom Nässbjer nevű régimódi svéd úriembert kaptunk, széleskörű műveltséggel és nyelvtudással, fanyar (kicsit néha túl csipkelődő) humorral és elég határozott nézetekkel a világ alakulásáról és Svédországról. (Mellesleg fiatalkorában egyike volt azok közül, akiket bevittek a metróellenes favédő tüntetések után.) A határozott nézetek miatt az órák idejének negyede kulturális előadással és Signora Valeria Perellivel való vitatkozással telt. Az olasz Valeria ugyanis szélsőséges ateista, kommunista és természetesen egyik sem szívesen hagyta másiknak az utolsó szót. 😀 Én nagyon élveztem, és mivel Tom egyébként nagyon jó tanár, így a haladással sem volt gondunk.

Tom elmondása szerint abba a generációba tartozik, amely azt szokta meg, hogy a képeken nem mosolygunk

A tankönyvek mindenesetre elég jók voltak, bár a bugyuta történetek – mint minden nyelvkönyvben – itt is megvoltak. A félév során katalógus volt, ezt különféle okokból épphogy sikerült behúznom a szükséges 80%-ra, illetve egy halom fogalmazást kellett leadni (Én és a családom, Szabadidő, A lakásom, stb.). A vizsgában szintén volt egy fogalmazás, illetve szóismeret meg nyelvtan. B lett, ezzel kb. elégedett vagyok, kicsit azért reménykedtem az A-ban.

Tankönyvek, jó drágák

Képek: Vegyes2 391-410.

Written by in: Blogblogblog | Címke:,
May
22
2009
1

Egypercesek

Kisebb-nagyobb dolgok bámiről, ami épp eszembe jut.

Június 7-én lesz az Európai Parlamenti választás, ahol jelenlétemmel emelem az esemény fényét, ha már fenntartják azt a méregdrága nagykövetséget, akkor használom is valamire. Ezt persze elfelejtettem otthon intézni, meg időm sem volt, így innen kellett adminisztrálnom.

Ehhez egy ajánlott levelet kellett küldenem egy formanyomtatvánnyal a XI. kerületi jegyzőnek, hogy szeretném magam átkérni az itteni névjegyzékbe. Mivel a Magyar Postában továbbra sem bízom, emiatt mellékeltem egy tértivevényt is, hogy megtudjam, hogy megérkezett-e. Itt jött elő az első probléma, a svéd tértivevényes papírt nem úgy tervezték, hogy hagyományos borítékokat küldenek vele és emiatt csak vicces bűvészkedéssel tudta a postás rárakni a borítékra. Egyébként meglepően hamar átment,  három nap alatt Budán volt. Azóta már megkaptam az értesítést is, hogy igen, mehetek szavazni.

Referenciaborítékkal

Referenciaborítékkal

Mellesleg a Svenska Posten (heh, magyar adjective article) nem fogadja el azonosításra a személyit, csak az útlevelet és a jogosítványt…

A tömbházam környékén a szökőkút amellett, hogy nekem annyira azért nem tetszik, másfél hónapig habzott. De nem úgy, mintha a Környezetszennyezés Gonosz Kapitánya tette volna bele a mancsát, hanem mintha a városlakók minden reggel beleöntöttek volna egy flakon sampont. Érdekes jelenség volt, jobb napokon a fél tér habban úszott a kisgyerekek legnagyobb örömére.

Ez éppen egy rosszabb nap

Eszti jön június végén és emiatt megvettük neki a jegyet a Norwegian megfelelő járataira. Illetve első körben csak megvettük volna, ugyanis egy olyan problémába futottunk bele, amivel én évek óta tartó netes vásárlásaim során még nem találkoztam. A cég ugyanis leblokkolta a pénzt (ez nem egyenlő a levonással, a pénz a számlán marad, de bármikor leveheti), de jegyet azt nem adott. (Ennél kicsit bonyibb volt a szituáció, de ez a lényeg.) Ennek persze nem nagyon örültünk, felhívtam a Norwegiant (Eszti németes), hogy ugyanmár mi van, ahol tíz perc várakozás után beszéltem egy hölggyel, aki átirányított egy másik osztályhoz. Itt a hívásom megszakadt, majd a számlaegyenleg ellenőrzése után (Norvégia nem egyenlő Svédország) úgy döntöttem, hogy épp ideje egy egyenlegfeltöltésnek. Be is léptem a Tele2 rendszerébe, kifizettem 300 koronát, és nem kaptam semmit. Innentől az online vásárlásban való hitem kicsit megroppant… A helyzet egyébként többé-kevésbé happy enddel végződött, mindketten visszakaptuk a pénzünket hosszas alkudozás után. (Mellékszál: banki dolgozót nehézkes azzal lerázni, hogy hát nem is tudjuk mi történt, beszéljen a bankjával.) A repjegy ára viszont útközben kicsit megnőtt.

Exporttevékenységünk nagy dicsőségére a kolbász mellett megtaláltam a boltban a virslit is, bár ezen nincsen nagy betűkkel feltüntetve, hogy magyar termék. A Systembolagban viszont még mindig alig van magyar alkohol, vörösborból semmi, fehérből mondjuk van tizenkevés féle, ami nem tűnik rossznak, de a Dél-Afrika, Chile, Ausztrália trióhoz képest azért nem olyan impresszív. Miért nem tudjuk a pálinkát jobban nyomni, akartam venni Bernhard szülinapjára, de itt teljesen esélytelen (monopólium), az export meg még annyiba kerülne, mint maga az ital? Szerintem lenne rá kereslet, sokkal rosszabb szeszek vannak sokkal drágábbra árazva.

Ha már alkoholról van szó, kedves XI. kerületi képviselőtestületünk betiltotta a tíz óra utáni alkoholárusítást a kerületben, kivétel a kulturális helyeken és ott, ahol van konyha is. Magyarul a lakók nyugalmának megőrzése érdekében a teljes söröző társaságot kiszorítják a parkokba estére, a tényleges részeges csürhéket leginkább kitermelő ZP meg üzemelhet tovább zavartalanul. (Nem mintha nem szeretném a ZP-t, de azért a reggel érdemes megnézni a káoszt kilométeres körzetben.) Megértem én, hogy a helybeliek csöndet és békét szeretnének, de egy egyetemi negyedből nem lehet alvóvárost csinálni.

Written by in: Blogblogblog |
May
20
2009
0

Szorgalmi időszak vége

A tanév vége itt is ugyanolyan rohanással telik, mint bárhol máshol, bár itt ZH-k nincsenek. Befejeződnek az előadások, elbúcsúzunk a tanároktól (már akitől érdemes, de ebben a negyedben mindenki nagyon jóarc volt – ezt nem tudnám elmondani a Mobile Businesses arcról, igazából nem csinált semmi rosszat, csak nem úgy javította a vizsgámat, ahogy szerettem volna) és igyekszünk megfelelni az aláírási követelményeknek.

Ez nekem leginkább esszéírásban valósult meg, svédből összesen hat esszét kellett leadni (másoknak ötöt, de nekem sok volt a hiányzásom), ebből nekem volt még hátra négy. Svéd társadalomból is esszé, illetve egy másik esszé értékelése. Ez utóbbinál egyébként meglepett az oktatók maximálisan pozitív hozzáállása az esszém késéséhez, még ők kértek bocsánatot azért, mert késtek a válaszaikkal. Hihetetlen. Telecom Policy and Regulatory Principlesből szintén esszé volt, illetve egy előadás, ezt egy kolumbiai csajjal csináltam. Végül le kellett adnom egy házit még Wireless Transmission Techniquesből, ez most egyéni volt. Az egyes órákról majd lesz külön-külön post később.

Jujj

Szerencsére volt játék és mese is, nem csak tanulás. François és Morgane szülinapjára elmentünk egy belga sörözőbe, ez itt is méregdrága, de nagyon finom söröket árulnak. Morgane egyébként az egyik leggazdaságosabb ember, akit ismerek, már egy pohár sörtől is képes legalábbis becsípni. Egyébként is teljesen őrült, de jól áll neki. Mindenesetre kihasználtam pillanatnyi akaratgyengeségét sikerült kialkudnom belőle az egyik korábbi ígéretem visszavonását. (Pontosabban azt sikerült kialkudnom, hogyha a másnapi lappisi buliban nem tudja nekem megmutatni a majmát, és pasija nem számít, akkor készíthetek róla fényképeket. Lefogadtam volna, hogy másnapra beszerez egy plüssmajmot, de nem volt rá ideje.)

François, Rémi, Julien

A másnapi szülinapozás (hivatalosan ez volt Morgane ünneplése) egyébként jól sikerült, bár az elején kicsit elnyomva éreztem magam, egyedül voltam kb. húsz frankofónnal, nem baj, amúgy sem gyakoroltam évek óta a nyelvtudásomat. Olyan is volt. Szerencsére hamar megérkeztek az osztrákok is.

Franciák

Képek: Vegyes2 album 322-390.

Written by in: Blogblogblog | Címke:, ,
May
14
2009
0

Boszorkányok éjszakája, második rész – Park és tábortűz

A rektor beszédének meg nem hallgatása és ebéd (szokás szerint csak a Max volt nyitva a megfizethető helyek közül) átvonultunk a rét zsúfoltabb felére megkeresni az ismerőseinket és figyelmen kívül hagyni a közterületen való alkoholfogyasztás tilalmát. Kivételesen nagyon szép idő volt, a napszemüvegen kívül szolidan le is égtem, naptej nem volt nálam, eszembe sem jutott, hogy szükség lenne rá. Megint találkoztam Marcus pár osztrák ismerősével, akik feltették azt az egészen indiszkrét kérdést, hogy akkor mi is van azokkal a magyarországi cigányokkal? Aú. Rövid 20 percben válaszoltam a kérdésre.

Louis vett magának egy zseniális napszemüveget

Pár óra pihenés után elmentünk körülnézni, hogy milyen lehetőségek vannak esetleg táncolni.

Itt megtaláltuk az eddigi legjobb DJ-t Svédországban, a srác zenéje is jó volt, és még az átvezetései is tökéletesek voltak. A zene kisebb hátulütője az volt, hogy sem éneket, sem hangszereket nem tartalmazott, de ezt ugye Öcsi áldásos befolyásának köszönthetően már legalábbis megszoktam.

Ritka, mint a fehér holló

Mire meguntuk, addigra már lassan indulhattunk is Gamla Uppsalába (ugye itt voltak a sírdombok), ahol az ünnepet hatalmas tábortűzzel zárták le. A hatalmas, az tényleg nagyon nagyot jelent, ekkora tüzet (egyetlen, kevésbé szórakoztató kivétellel még sokkal korábbról) még sohasem láttam, a lángok többembernyiek voltak.

A pici pöckök az emberek

Mindenféle tiltással nem törődve az emberek simán felmásztak a sírbuckákra, ami már csak a gyönyörű naplemente látványa miatt is bőven bocsánatos bűnnek tűnt, és még csoportfotók készítésére is kiváló alkalmat adott.

Amikor utoljára itt voltam, még fehérek voltak

A városba való visszatérés után végül egy zenés-táncos szórakozóhelyen kötöttünk ki, majd az utolsó vonattal hazamentünk.

Balról jobbra: Bernhard, Ziad, Sonja, Ernst, Dominik, Pierre

Képek: Vegyes2 album: 293-321.

May
13
2009
0

Boszorkányok éjszakája, első rész – Boat race és grill

A Valborgfest egyike Svédország nemhivatalos ünnepeinek, elvileg munkanap, de a mi óráinkat inkább átrakták más napra.  Ez egyébként KTH-n belül sem általános, a Katelijn nevű holland ismerősöm órái például meg voltak tartva, ami neki azért sem tetszett annyira, mert a holland királynő koronázása is április 30-ra esik és szintén nagy ünnep.

Azért a város így is tele volt narancssárgába öltözött és holland zászlóval kipingált lánykákkal.

Szóval a Valpurgisz-éj egy pogány ünnep volt, némi melegköszöntéssel kombinált védekezés a gonosz szellemek ellen. A kereszténység persze rátelepedett és Szent Valpurgisz (kicsoda?) ünnepének tette meg, így mindenki jól járt, az egyház megnyugodva vehette tudomásul, hogy ezt is kipipáltuk, a nép pedig tovább csinálhatta azt, amit addig. Ebből mostánra már csak a dalok éneklése, tábortűzrakás, illetve nagyon tradicionális svéd vidékeken a zöld ágakkal való körbejárás maradt meg. Egyes hagyományokat legerősebben a diákság ápolt, ezért a legnagyobb népünnepély a legrégebbi egyetemi városban, Uppsalában van. (Illetve délen Lundben.) Szépen meg is vettük az SJ (MÁV) jegyeket Uppsalába. Akartunk még Nations belépőt is venni, ezek eszméletlen jó, éjszakába tartó egyetemi bulikba való belépéshez kellettek volna, de az árak 400-800  koronáig (12-24 kHUF) mozogtak külsősnek, ennyit azért nem ért meg.

A nép Boat Race-re vár

Az első nagy esemény a Boat Race volt. Ezt az uppsalai, egyébként kétes tisztaságú csatornában rendezik, az egyetem hallgatói saját építésű, minél viccesebb csónakokkal igyekeznek túlélni a csatornát, a vízeséseket és egymást. Erre (mint az egész rendezvénysorozatra) az egész város kivonult, kőkemény rendőri jelenlét mellett. Ekkor még komolyan vették a közterületen való alkoholfogyasztás tilalmát. A különféle tutajok és csónakok szinte mind nagyon jól néztek ki, bár a gyűrődést nem mindegyik élte túl.

A háttérben a kevésbé szerencsések roncsai láthatóak

Személyes kedvencem az atomerőmű, a temető és a törött karika mellett a sakkfigura volt, amit egyébként hidanként le kellett bontani, mert túl magas volt ahhoz, hogy átférjen alatta. Nem tudom, hogy a vízesésen, hogyan vitték át.


Under the Bridge

A vízesést minden hajónak óvatosan kellett megközelítenie, a gyorsabb részen a legtöbb hajó szétesett volna, persze volt olyan, amelyik a lassabbon is. A partot biztonság kedvéért itt telerakták vizimentővel.

Tradicionális kínai hajó próbálkozik (sikeresen)

A verseny után bevásároltunk ebédre, vettünk egy kis miniatűr, egyszer használatos grillkészletet, virslit és valami fura fűszerezésű kolbászt. Kerestünk a parkban egy elhagyottabb helyet (elég nehéz volt), és szépen megsütöttük a kaját. Valahogy nem volt az igazi, de azért jóllaktunk.

A réten

Háromkor kivonultunk az egyetemi könyvtár elé, ahol szépen hagyományosan felsorakoztak az egyetem régi és új diákjai, majd a fehér sapkájuk lengetésével köszöntötték a meleget. (Ugye van, ahol ilyenkor jön meg a meleg.) Azért kicsit látványosabbra számítottam. Ezután a rektor kezdett el egy hosszú beszédet mondani, ezt már nem vártuk meg, svédül volt.

A különböző zászlók a különböző karokhoz tartoznak

Képek: Vegyes2 album: 235-292 (utána már spoiler).

Powered by WordPress. Theme: TheBuckmaker. Download PHP Scripts, Tyrol